Közötti hasonlóságok Partikula és Szerb nyelv
Partikula és Szerb nyelv 37 közös dolog (a Uniópédia): Angol nyelv, Birtokos eset, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Főnév, Főnévi igenév, Francia nyelv, Határozószó, Horvát nyelv, Igekötő, Kötőszó, Közép-délszláv diarendszer, Kontextus (nyelvészet), Módosítószó, Mondat (nyelvészet), Mondatrész, Mondatszó, Mondattan, Montenegrói nyelv, Morfológia (nyelvészet), Mutató névmás, Német nyelv, Névelő, Nyelv, Nyelvészet, Nyelvjárás, Orosz nyelv, Részes eset, Számnév, Szófaj, ..., Szófajváltás, Szláv nyelvek, Sztenderd nyelvváltozat, Toldalék, Topik és predikátum, Viszonyszó, Vonatkozó névmás. Bővíteni index (7 több) »
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Partikula · Angol nyelv és Szerb nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Partikula · Birtokos eset és Szerb nyelv ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Partikula · Determináns (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Partikula · Elöljáró és Szerb nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Partikula · Főnév és Szerb nyelv ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Partikula · Főnévi igenév és Szerb nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Partikula · Francia nyelv és Szerb nyelv ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Határozószó és Partikula · Határozószó és Szerb nyelv ·
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Partikula · Horvát nyelv és Szerb nyelv ·
Igekötő
Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.
Igekötő és Partikula · Igekötő és Szerb nyelv ·
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Kötőszó és Partikula · Kötőszó és Szerb nyelv ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Közép-délszláv diarendszer és Partikula · Közép-délszláv diarendszer és Szerb nyelv ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Kontextus (nyelvészet) és Partikula · Kontextus (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Módosítószó
A nyelvészetben a módosítószó olyan szófaj, amelynek modalizálási funkciója van, azaz „vagy valamely mondatrésznek, vagy az egész mondatnak módosítja a tartalmát, kifejezve egyúttal a beszélőnek a mondottakhoz való szubjektív viszonyát, a beszélői attitűdöt is”.
Módosítószó és Partikula · Módosítószó és Szerb nyelv ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Mondat (nyelvészet) és Partikula · Mondat (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Mondatrész és Partikula · Mondatrész és Szerb nyelv ·
Mondatszó
A mondatszó olyan szó, amely egyedül képezhet megnyilatkozást, szemantikailag mondat szerepét töltve beDubois 2002, 313.
Mondatszó és Partikula · Mondatszó és Szerb nyelv ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Mondattan és Partikula · Mondattan és Szerb nyelv ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Montenegrói nyelv és Partikula · Montenegrói nyelv és Szerb nyelv ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Morfológia (nyelvészet) és Partikula · Morfológia (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Mutató névmás és Partikula · Mutató névmás és Szerb nyelv ·
Német nyelv
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv.
Német nyelv és Partikula · Német nyelv és Szerb nyelv ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Névelő és Partikula · Névelő és Szerb nyelv ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Nyelv és Partikula · Nyelv és Szerb nyelv ·
Nyelvészet
Általánosságban a nyelvészet, latinosan grammatika az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág, és nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli.
Nyelvészet és Partikula · Nyelvészet és Szerb nyelv ·
Nyelvjárás
#ÁTIRÁNYÍTÁS Dialektus.
Nyelvjárás és Partikula · Nyelvjárás és Szerb nyelv ·
Orosz nyelv
Jelentős orosz nyelvű kisebbség Az orosz nyelv (latin betűs átírása: russkij jazyk, magyar átírása: russzkij jazik; régies elnevezése nagyorosz nyelv) a legtöbb, mintegy 145 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, ennélfogva világnyelv.
Orosz nyelv és Partikula · Orosz nyelv és Szerb nyelv ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Partikula és Részes eset · Részes eset és Szerb nyelv ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Partikula és Számnév · Számnév és Szerb nyelv ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Partikula és Szófaj · Szófaj és Szerb nyelv ·
Szófajváltás
A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.
Partikula és Szófajváltás · Szófajváltás és Szerb nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Partikula és Szláv nyelvek · Szerb nyelv és Szláv nyelvek ·
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Partikula és Sztenderd nyelvváltozat · Szerb nyelv és Sztenderd nyelvváltozat ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Partikula és Toldalék · Szerb nyelv és Toldalék ·
Topik és predikátum
A nyelvészetben használt topik és predikátum terminusok az egyszerű mondat két részre való felosztására vonatkoznak.
Partikula és Topik és predikátum · Szerb nyelv és Topik és predikátum ·
Viszonyszó
A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek.
Partikula és Viszonyszó · Szerb nyelv és Viszonyszó ·
Vonatkozó névmás
A hagyományos nyelvtanban a vonatkozó névmás „élőlényekre, élettelen tárgyakra, elvont fogalmakra, ezek tulajdonságára, mennyiségére előre- vagy visszautaló szó.
Partikula és Vonatkozó névmás · Szerb nyelv és Vonatkozó névmás ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Partikula és Szerb nyelv
- Mi van a közös Partikula és Szerb nyelv
- Közötti hasonlóságok Partikula és Szerb nyelv
Összehasonlítását Partikula és Szerb nyelv
Partikula 58 kapcsolatokat, ugyanakkor Szerb nyelv 272. Ami közös bennük 37, a Jaccard index 11.21% = 37 / (58 + 272).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Partikula és Szerb nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: