Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Névelő és Szerb nyelv
Névelő és Szerb nyelv 37 közös dolog (a Uniópédia): Alanyeset, Angol nyelv, Birtokos eset, Birtokos névmás, Birtokos személyjel, Bolgár nyelv, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Eset, Főnév, Fokozás (nyelvtan), Francia nyelv, Hangtan, Határozó, Határozószó, Jelző, Kommunikáció, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknév, Morfológia (nyelvészet), Mutató névmás, Névszó, Nem (nyelvészet), Nyelv, Nyelvtan, Prozódia (nyelvészet), Részes eset, Simulószó, ..., Szám (nyelvészet), Számnév, Szófaj, Szláv nyelvek, Tárgyeset, Toldalék, Viszonyszó. Bővíteni index (7 több) »
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Névelő · Alanyeset és Szerb nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Névelő · Angol nyelv és Szerb nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Névelő · Birtokos eset és Szerb nyelv ·
Birtokos névmás
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).
Birtokos névmás és Névelő · Birtokos névmás és Szerb nyelv ·
Birtokos személyjel
A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.
Birtokos személyjel és Névelő · Birtokos személyjel és Szerb nyelv ·
Bolgár nyelv
A bolgár nyelv (bolgárul български език/bălgarszki ezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a keleti alcsoportjához.
Bolgár nyelv és Névelő · Bolgár nyelv és Szerb nyelv ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Névelő · Determináns (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Névelő · Elöljáró és Szerb nyelv ·
Eset
Az agglutináló nyelvekben és egyes flektáló nyelvekben az eset (latinul casus) a névszó (főnév, melléknév, névmás, számnév) és egyes nyelvekben a névelő azon grammatikai kategóriája, amely a mondattani funkció kifejezésének az egyik alaktani módszere.
Eset és Névelő · Eset és Szerb nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Névelő · Főnév és Szerb nyelv ·
Fokozás (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Fokozás (nyelvészet).
Fokozás (nyelvtan) és Névelő · Fokozás (nyelvtan) és Szerb nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Névelő · Francia nyelv és Szerb nyelv ·
Hangtan
A hangtan a nyelvészet azon szakterületeinek összefoglaló elnevezése, amelyek az emberi nyelv hangzó megjelenésének tanulmányozásával foglalkoznak.
Hangtan és Névelő · Hangtan és Szerb nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Névelő · Határozó és Szerb nyelv ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Határozószó és Névelő · Határozószó és Szerb nyelv ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Jelző és Névelő · Jelző és Szerb nyelv ·
Kommunikáció
A kommunikáció az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével.
Kommunikáció és Névelő · Kommunikáció és Szerb nyelv ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Magánhangzó és Névelő · Magánhangzó és Szerb nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Magyar nyelv és Névelő · Magyar nyelv és Szerb nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Mássalhangzó és Névelő · Mássalhangzó és Szerb nyelv ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Melléknév és Névelő · Melléknév és Szerb nyelv ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Morfológia (nyelvészet) és Névelő · Morfológia (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Mutató névmás és Névelő · Mutató névmás és Szerb nyelv ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Névelő és Névszó · Névszó és Szerb nyelv ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Névelő és Nem (nyelvészet) · Nem (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Névelő és Nyelv · Nyelv és Szerb nyelv ·
Nyelvtan
A nyelvtan (latinul grammatica), vagy más néven általános nyelvészet, a nyelvészet egyik ága; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.
Névelő és Nyelvtan · Nyelvtan és Szerb nyelv ·
Prozódia (nyelvészet)
A nyelvészetben a prozódia (vö. francia prosodie Bussmann 1998, 962. o.) terminus a hangtan azon ágát nevezi meg, amely a nyelv ún.
Névelő és Prozódia (nyelvészet) · Prozódia (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Névelő és Részes eset · Részes eset és Szerb nyelv ·
Simulószó
A simulószó – a szakirodalomban gyakran: klitikum – olyan, hangsúlytalan mondatelem (morféma), amely a kötött morfémák leggyakoribb, tipikus fajtájától, a toldalékoktól abban különbözik, hogy nem szigorúan meghatározott kategóriájú kifejezésekhez kapcsolódik.
Névelő és Simulószó · Simulószó és Szerb nyelv ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Névelő és Szám (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Névelő és Számnév · Számnév és Szerb nyelv ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Névelő és Szófaj · Szófaj és Szerb nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Névelő és Szláv nyelvek · Szerb nyelv és Szláv nyelvek ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Névelő és Tárgyeset · Szerb nyelv és Tárgyeset ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Névelő és Toldalék · Szerb nyelv és Toldalék ·
Viszonyszó
A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek.
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Névelő és Szerb nyelv
- Mi van a közös Névelő és Szerb nyelv
- Közötti hasonlóságok Névelő és Szerb nyelv
Összehasonlítását Névelő és Szerb nyelv
Névelő 55 kapcsolatokat, ugyanakkor Szerb nyelv 272. Ami közös bennük 37, a Jaccard index 11.31% = 37 / (55 + 272).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Névelő és Szerb nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
