Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Meglenoromán nyelv és Rag
Meglenoromán nyelv és Rag 34 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Angol nyelv, Birtokos eset, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Főnév, Felszólító mód, Francia nyelv, Grammatika, Határozó, Ige (nyelvészet), Igeidő, Igenem, Jelző, Kijelentő mód, Latin nyelv, Mondat (nyelvészet), Mondattan, Mutató névmás, Német nyelv, Névelő, Nem (nyelvtan), Orosz nyelv, Román nyelv, Szám (nyelvtan), Szórend, Szótő, Személy (nyelvtan), Szerb nyelv, ..., Szláv nyelvek, Tárgy (nyelvtan), Tárgyeset, Toldalék. Bővíteni index (4 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv · Alany (nyelvészet) és Rag ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Meglenoromán nyelv · Alanyeset és Rag ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Meglenoromán nyelv · Angol nyelv és Rag ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Meglenoromán nyelv · Birtokos eset és Rag ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv · Determináns (nyelvészet) és Rag ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Meglenoromán nyelv · Elöljáró és Rag ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Meglenoromán nyelv · Főnév és Rag ·
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Felszólító mód és Meglenoromán nyelv · Felszólító mód és Rag ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Meglenoromán nyelv · Francia nyelv és Rag ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Grammatika és Meglenoromán nyelv · Grammatika és Rag ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Meglenoromán nyelv · Határozó és Rag ·
Ige (nyelvészet)
Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, (aspektus) szerint változtathatja.
Ige (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv · Ige (nyelvészet) és Rag ·
Igeidő
Az igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva.
Igeidő és Meglenoromán nyelv · Igeidő és Rag ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Igenem és Meglenoromán nyelv · Igenem és Rag ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Jelző és Meglenoromán nyelv · Jelző és Rag ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Kijelentő mód és Meglenoromán nyelv · Kijelentő mód és Rag ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Latin nyelv és Meglenoromán nyelv · Latin nyelv és Rag ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Meglenoromán nyelv és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Rag ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Meglenoromán nyelv és Mondattan · Mondattan és Rag ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Meglenoromán nyelv és Mutató névmás · Mutató névmás és Rag ·
Német nyelv
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv.
Meglenoromán nyelv és Német nyelv · Német nyelv és Rag ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Meglenoromán nyelv és Névelő · Névelő és Rag ·
Nem (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Meglenoromán nyelv és Nem (nyelvtan) · Nem (nyelvtan) és Rag ·
Orosz nyelv
Jelentős orosz nyelvű kisebbség Az orosz nyelv (latin betűs átírása: russkij jazyk, magyar átírása: russzkij jazik; régies elnevezése nagyorosz nyelv) a legtöbb, mintegy 145 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, ennélfogva világnyelv.
Meglenoromán nyelv és Orosz nyelv · Orosz nyelv és Rag ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Meglenoromán nyelv és Román nyelv · Rag és Román nyelv ·
Szám (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szám (nyelvészet).
Meglenoromán nyelv és Szám (nyelvtan) · Rag és Szám (nyelvtan) ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Meglenoromán nyelv és Szórend · Rag és Szórend ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Meglenoromán nyelv és Szótő · Rag és Szótő ·
Személy (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Személy (nyelvészet).
Meglenoromán nyelv és Személy (nyelvtan) · Rag és Személy (nyelvtan) ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Meglenoromán nyelv és Szerb nyelv · Rag és Szerb nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Meglenoromán nyelv és Szláv nyelvek · Rag és Szláv nyelvek ·
Tárgy (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Tárgy (nyelvészet).
Meglenoromán nyelv és Tárgy (nyelvtan) · Rag és Tárgy (nyelvtan) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Meglenoromán nyelv és Tárgyeset · Rag és Tárgyeset ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Meglenoromán nyelv és Rag
- Mi van a közös Meglenoromán nyelv és Rag
- Közötti hasonlóságok Meglenoromán nyelv és Rag
Összehasonlítását Meglenoromán nyelv és Rag
Meglenoromán nyelv 169 kapcsolatokat, ugyanakkor Rag 66. Ami közös bennük 34, a Jaccard index 14.47% = 34 / (169 + 66).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Meglenoromán nyelv és Rag. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
