Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
47 kapcsolatok: Alany (nyelvészet), Alárendelés (nyelvészet), Állítmány, Egyeztetés (nyelvészet), Elöljáró, Függő beszéd, Főmondat, Főnév, Főnévi igenév, Felszólító mód, Feltételes mód, Feltételes mellékmondat, Francia nyelv, Határozatlan névmás, Határozó, Határozói igenév, Helyesírás, Ige (nyelvészet), Igeidő, Igemód, Igenem, Igeragozás, Igeszemlélet és igejelleg, Irodalmi nyelv, Jelzői mellékmondat, Körülírás, Kötőmód, Mellékmondat, Melléknévi igenév, Mondat (nyelvészet), Morféma, Névmás, Névszó, Nem (nyelvtan), Pablo Picasso, Rag, Regiszter (nyelvészet), Segédige, Szám (nyelvtan), Szóképzés, Szótő, Személy (nyelvtan), Személyes névmás, Szintaxis (nyelvészet), Sztenderd nyelvváltozat, Tárgy, Toldalék.
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Új!!: Francia igerendszer és Alany (nyelvészet) · Többet látni »
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Új!!: Francia igerendszer és Alárendelés (nyelvészet) · Többet látni »
Állítmány
A hagyományos nyelvtanban az állítmány egyike a két fő mondatrésznek, a másik az alany lévén, más fogalmazással a minimális tagolt mondat egyik összetevője, a másik az alany lévén.
Új!!: Francia igerendszer és Állítmány · Többet látni »
Egyeztetés (nyelvészet)
A grammatikában az egyeztetés, idegen szóval kongruencia a flektáló nyelvekre és az agglutináló nyelvekre jellemző jelenség, amely révén formai megfelelés jön létre mondatbeli és diskurzusbeli (szövegbeli) entitások között grammatikai kategóriák kifejezésének szempontjából.
Új!!: Francia igerendszer és Egyeztetés (nyelvészet) · Többet látni »
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Új!!: Francia igerendszer és Elöljáró · Többet látni »
Függő beszéd
A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel.
Új!!: Francia igerendszer és Függő beszéd · Többet látni »
Főmondat
A hagyományos szintaxisban a főmondat fogalmának több értelmezése található különböző nyelvek grammatikáiban és különböző szerzőknél.
Új!!: Francia igerendszer és Főmondat · Többet látni »
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Új!!: Francia igerendszer és Főnév · Többet látni »
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Új!!: Francia igerendszer és Főnévi igenév · Többet látni »
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Új!!: Francia igerendszer és Felszólító mód · Többet látni »
Feltételes mód
Egyes nyelvek alaktani rendszerében a feltételes mód olyan igemód, amely használata csaknem mindig modális jellegű.
Új!!: Francia igerendszer és Feltételes mód · Többet látni »
Feltételes mellékmondat
A szintaxisban (mondattanban) a feltételes mellékmondat általános meghatározása szerint azt fejezi ki, hogy mely feltétel teljesülésével vagy nem teljesülésével valósul meg vagy nem valósul meg a főmondatban foglalt cselekvés, történés vagy állapot.
Új!!: Francia igerendszer és Feltételes mellékmondat · Többet látni »
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Új!!: Francia igerendszer és Francia nyelv · Többet látni »
Határozatlan névmás
A hagyományos grammatikában a határozatlan névmás terminus heterogén szóosztályt nevez meg.
Új!!: Francia igerendszer és Határozatlan névmás · Többet látni »
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Új!!: Francia igerendszer és Határozó · Többet látni »
Határozói igenév
A határozói igenév (amit az újlatin nyelvekben a főnévi igenév egyik formáját jelölő latin szó alapján gerundium névvel is jelölnek) az ige egyik személytelen alakja a főnévi és a melléknévi igenév mellett, amely a mondatban általában valamilyen határozói szerepet tölt be.
Új!!: Francia igerendszer és Határozói igenév · Többet látni »
Helyesírás
A nyelvészetben a helyesírás (idegen szóval ortográfia Bussmann 1998, 845–846. o.Dubois 2002, 337–338. o.Kálmán – Trón 2007, 13. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 343. o.Constantinescu-Dobridor 1998, ’helyesírás’ szócikk. A helyesírás, mint a sztenderd nyelvváltozat általában, tudatos emberi alkotás.Nádasdy 2006, 668–673. o. Előbb többféle írástudók, majd nyelvészek dolgozták ki nemcsak nyelvészeti, hanem társadalmi és kulturális alkotásként,Barić 1997, p.65–66. o. és szabályzatokban, szótárakban, tankönyvekben és egyéb munkákban rögzítették. A nyelvközösség azon természetes igényének felel meg, hogy közös viszonyítási alapja legyen nyelve írásának. A nyelv valóságára alapszik, de ugyanakkor többféle nyelven kívüli, kulturális, vallási, politikai, történelmi tényezőkre is. Arra törekszik, hogy a lehető legegységesebb szabályokat alkosson, de nem teheti egyetlen elv alapján, hanem arra kényszerül, hogy több elvet alkalmazzon, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ezért a szabályai nem felelnek meg teljesen a valóságosan beszélt nyelvnek, hanem konvencionálisak. Ugyanakkor, mivel a nyelv folyton változik, a helyesírás elmarad tőle. Ez különösen nyilvánvaló a hosszú kulturális hagyománnyal rendelkező nyelvek esetében, mint amilyenek az angol, a francia, a német, a görög, az ír vagy a tibeti. Egyes nyelvészek szerint jellegzetességei miatt a helyesírás nem tekinthető tudományosnak, mivel nem azzal foglalkozik, ami van, mint a tudomány, hanem azzal, aminek alkotói szerint lennie kéne.
Új!!: Francia igerendszer és Helyesírás · Többet látni »
Ige (nyelvészet)
Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, (aspektus) szerint változtathatja.
Új!!: Francia igerendszer és Ige (nyelvészet) · Többet látni »
Igeidő
Az igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva.
Új!!: Francia igerendszer és Igeidő · Többet látni »
Igemód
Egyes nyelvekben, mint amilyenek a flektáló nyelvek és az agglutináló nyelvek, az igemód az ige egyik jellegzetes grammatikai kategóriája.
Új!!: Francia igerendszer és Igemód · Többet látni »
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Új!!: Francia igerendszer és Igenem · Többet látni »
Igeragozás
#ÁTIRÁNYÍTÁS Általános és határozott igeragozás.
Új!!: Francia igerendszer és Igeragozás · Többet látni »
Igeszemlélet és igejelleg
A nyelvészetben az igeszemlélet (igeaspektus, aspektualitás) és az igejelleg (akcióminőség, Aktionsart) az ige olyan kategóriái, amelyek a cselekvés, történés lefolyásának módját, eredményességét, gyakoriságát stb.
Új!!: Francia igerendszer és Igeszemlélet és igejelleg · Többet látni »
Irodalmi nyelv
Szociolingvisztikai szempontból az irodalmi nyelv a nyelv egyik változata.
Új!!: Francia igerendszer és Irodalmi nyelv · Többet látni »
Jelzői mellékmondat
Az összetett mondat szintaxisában a jelzői mellékmondat olyan mellékmondat, amely a legáltalánosabb meghatározás szerint a főmondatában levő egyik névszónak van alárendelve.
Új!!: Francia igerendszer és Jelzői mellékmondat · Többet látni »
Körülírás
A körülírás, idegen szóval perifrázis terminus eredetileg a retorika területéhez tartozott.
Új!!: Francia igerendszer és Körülírás · Többet látni »
Kötőmód
A kötőmód az igemódok egyike, az indoeurópai nyelvekben a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.
Új!!: Francia igerendszer és Kötőmód · Többet látni »
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Új!!: Francia igerendszer és Mellékmondat · Többet látni »
Melléknévi igenév
A melléknévi igenév vagy – latin szóval – participium (bár ez valamivel tágabb fogalmat jelöl) – az ige egyik személytelen alakja (a főnévi és a határozói igenév mellett), amely a mondatban általában melléknévi szerepet tölt be.
Új!!: Francia igerendszer és Melléknévi igenév · Többet látni »
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Új!!: Francia igerendszer és Mondat (nyelvészet) · Többet látni »
Morféma
A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.
Új!!: Francia igerendszer és Morféma · Többet látni »
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Új!!: Francia igerendszer és Névmás · Többet látni »
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Új!!: Francia igerendszer és Névszó · Többet látni »
Nem (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Új!!: Francia igerendszer és Nem (nyelvtan) · Többet látni »
Pablo Picasso
Pablo Picasso, teljes nevén Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso (Málaga, 1881. október 25. – Mougins, 1973. április 8.) spanyol képzőművész, író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.
Új!!: Francia igerendszer és Pablo Picasso · Többet látni »
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Új!!: Francia igerendszer és Rag · Többet látni »
Regiszter (nyelvészet)
A szociolingvisztikában a nyelvi regiszter terminus olyan nyelvváltozat-típust nevez meg, amelynek többféle, nyelvészeti irányzattól vagy nyelvésztől függő kezelése található, és ugyanakkor több terminus is a megnevezésére.
Új!!: Francia igerendszer és Regiszter (nyelvészet) · Többet látni »
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Új!!: Francia igerendszer és Segédige · Többet látni »
Szám (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szám (nyelvészet).
Új!!: Francia igerendszer és Szám (nyelvtan) · Többet látni »
Szóképzés
A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.
Új!!: Francia igerendszer és Szóképzés · Többet látni »
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Új!!: Francia igerendszer és Szótő · Többet látni »
Személy (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Személy (nyelvészet).
Új!!: Francia igerendszer és Személy (nyelvtan) · Többet látni »
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Új!!: Francia igerendszer és Személyes névmás · Többet látni »
Szintaxis (nyelvészet)
A grammatikában a szintaxis (a görög συν "közös" vagy ’együtt-’, és τάξις, ’sorrend, sorozat, elrendezés’ szavakból) fogalomnak két értelmezése van.
Új!!: Francia igerendszer és Szintaxis (nyelvészet) · Többet látni »
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Új!!: Francia igerendszer és Sztenderd nyelvváltozat · Többet látni »
Tárgy
#ÁTIRÁNYÍTÁS Tárgy (nyelvészet).
Új!!: Francia igerendszer és Tárgy · Többet látni »
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Új!!: Francia igerendszer és Toldalék · Többet látni »
