Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
104 kapcsolatok: A horvát és a szerb nyelv Swadesh-listája, Aferézis (nyelvészet), Alany és állítmány viszonya, Alanyeset, Alapnyelv (történeti nyelvészet), Alárendelés (nyelvészet), Allomorf, Anafora (nyelvészet), Analógia (nyelvészet), Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet), Apokopé, Arab névszóragozás, Archaizmus, Argentínai és uruguayi spanyol nyelvjárás, Az ukrán nyelv Swadesh-listája, Állítmány, Élőség, Értelmező (nyelvészet), Becéző szó, Bengáli nyelv, Betűszó, Birtokos eset, Birtokos névmás, Deixis, Determináns (nyelvészet), Együttelőfordulás, Egyeztetés (nyelvészet), Elvonás (nyelvészet), Eset, Eszközhatározó eset, Felszólító mód, Fokozás (nyelvészet), Folyamatos múlt, Fonológia, Francia területi nyelvváltozatok, Grammatikalizáció, Hangűr, Hangváltozás, Határozatlan névmás, Határozószó, Hiba (nyelvészet), Hindi nyelv, Horvát nyelv, Igemód, Isztroromán nyelv, Jövő idő (nyelvészet), Jelen idő (nyelvészet), Jelzői mellékmondat, Katafora, Kérdő névmás, ..., Kötőszó, Közvetítőnyelv, Kettőshangzó, Kijelentő mód, Kontextus (nyelvészet), Kopula, Latin névszóragozás, Lingua franca, Magánhangzó-harmónia, Mauritiusi kreol nyelv, Múlt idő (nyelvészet), Meglenoromán nyelv, Megszólító eset, Mellékmondat, Mili nyelv, Minimalista program, Minimális pár, Mondatszó, Morfofonológia, Mutató névmás, Névelő, Névmás, Névszóragozás, Nyelvi univerzálé, Paragogé, Polyptoton, Részes eset, Redundancia (nyelvészet), Reduplikáció, Román nyelv, Rotacizmus, Szám (egyértelműsítő lap), Szám (nyelvtan), Számnév, Szóalakpár, Szóösszetétel, Szóösszevonás, Szófajváltás, Szórövidülés, Szótő, Személy (nyelvészet), Személytelen ige, Szerb nyelv, Szinekdoché, Szinkópa (nyelvészet), Szintaxis (nyelvészet), Tautológia (nyelvészet), Tárgy (nyelvészet), Tárgyeset, Toldalék, Toponímia, Ukrán szókészlet, Visszaható névmás, Vlachok. Bővíteni index (54 több) »
A horvát és a szerb nyelv Swadesh-listája
A magyar nyelv, a horvát nyelv és a szerb nyelv 207 szavas Swadesh-listája.
Új!!: Szám (nyelvészet) és A horvát és a szerb nyelv Swadesh-listája · Többet látni »
Aferézis (nyelvészet)
Az aferézis (Szathmári 2008, Aferézis szócikk.Retorikai-stilisztikai lexikon, szócikk.Bussmann 1998, 71. o.Dubois 2002, 43. o.Crystal 2008, 29. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 31. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Az aferézis a beszéd gördülékenysége és tempójának felgyorsítása érdekében történik a szó lerövidítésének útján. Egyes esetekben a nyelvtörténet egy bizonyos időszakában történt, és a mai nyelvben ezekben nincs aferézis nélküli változat. A jelenség a mai nyelvben is előfordul, és párhuzamosan élő változatokat produkál.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Aferézis (nyelvészet) · Többet látni »
Alany és állítmány viszonya
A mondattanban több nézet létezik az alany és állítmány viszonyáról hierarchiai státuszukat illetően.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Alany és állítmány viszonya · Többet látni »
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Alanyeset · Többet látni »
Alapnyelv (történeti nyelvészet)
A történeti nyelvészetben alapnyelvnek két vagy több nyelv közös ősét nevezik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Alapnyelv (történeti nyelvészet) · Többet látni »
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Alárendelés (nyelvészet) · Többet látni »
Allomorf
A nyelvészetben allomorf az elnevezése a morféma egyik lehetséges változatának.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Allomorf · Többet látni »
Anafora (nyelvészet)
Az anafora terminus az ógörög ἀνά (ana) ’felfelé’ + φέρω (fero) ’viszek’ szavakból összetett ἀναφορά (anafora) szóból származik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Anafora (nyelvészet) · Többet látni »
Analógia (nyelvészet)
A nyelvészetben az analógia terminus két nyelvi elem között létező olyan alaki vagy tartalmi részleges hasonlóságot nevez meg, amely meghatározza az egyik változását a másik hatására.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Analógia (nyelvészet) · Többet látni »
Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet)
A nyelvészetben az analitizmus és a szintetizmus a klasszikus morfológiai nyelvtipológiában használt szakszavak.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet) · Többet látni »
Apokopé
Az apokopé (Szathmári 2008, Apokopé szócikk.Retorikai-stilisztikai lexikon, szócikk.Bussmann 1998, 73. o.Dubois 2002, 43–44. o.Crystal 2008, 30. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 59–60. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.Ladan 2005, szócikk.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Apokopé · Többet látni »
Arab névszóragozás
Az arab névszóragozás (arabul إعراب الأسماء) a klasszikus vagy irodalmi arab nyelv névszóit helyezi el négy morfológiai kategóriában: az adott szó állapotát (ami lehet határozatlan vagy határozott), nyelvtani nemét (ami lehet hím- vagy nőnemű), számát (ami lehet egyes, kettős és többes), valamint esetét (alany-, tárgy- vagy birtokos eset).
Új!!: Szám (nyelvészet) és Arab névszóragozás · Többet látni »
Archaizmus
A nyelvészetben az archaizmus.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Archaizmus · Többet látni »
Argentínai és uruguayi spanyol nyelvjárás
Légifelvétel Buenos Airesról Az argentínai–uruguayi spanyol nyelvjárás, más néven – a fővárosok és környékük nyelvhasználata után – Río de la Plata-i vagy rioplatense nyelvjárás (español rioplatense), a kasztíliai spanyol nyelv Argentínában és Uruguayban több mint 39 millió beszélő által használt változatait jelenti.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Argentínai és uruguayi spanyol nyelvjárás · Többet látni »
Az ukrán nyelv Swadesh-listája
A magyar nyelv és az ukrán nyelv 207 szavas Swadesh-listája.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Az ukrán nyelv Swadesh-listája · Többet látni »
Állítmány
A hagyományos nyelvtanban az állítmány egyike a két fő mondatrésznek, a másik az alany lévén, más fogalmazással a minimális tagolt mondat egyik összetevője, a másik az alany lévén.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Állítmány · Többet látni »
Élőség
A nyelvészetben az élőség és ellentéte, az élettelenség elsősorban azon a természetes különbségen alapszik, amely élőlények és nem élőlények között van.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Élőség · Többet látni »
Értelmező (nyelvészet)
A grammatikában az értelmező fogalmáról nem egységesek a nézetek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Értelmező (nyelvészet) · Többet látni »
Becéző szó
A jelentéstanban és a pragmatikában a becéző (idegen szóval hipokorisztikus) szó olyan szó, amellyel a beszélő gyengédséget, rokonszenvet fejez ki azon személy iránt, akihez szól, vagy azon lény vagy tárgy iránt, amelyről beszél.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Becéző szó · Többet látni »
Bengáli nyelv
A bengáli vagy bángla, bánla (bengáli írással: বাংলা; IPA) egy indoeurópai nyelv, amelyet legtöbben az indiai szubkontinens keleti részén beszélnek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Bengáli nyelv · Többet látni »
Betűszó
A nyelvészetben a betűszó egyik típusa a mozaikszónak.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Betűszó · Többet látni »
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Birtokos eset · Többet látni »
Birtokos névmás
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).
Új!!: Szám (nyelvészet) és Birtokos névmás · Többet látni »
Deixis
A nyelvészetben is használt deixis (Tolcsvai Nagy 2006, 113–116. o.Albertné Herbszt 2007, 706–709. o.Bussmann 1998, 285–286. o.Crystal 2008, 133. o.Crystal 2008, 178–179. o.Dubois 2002, 132–133. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 150–151. o. Egyes szerzők ezekhez hozzáadják a diskurzusban (szövegben) lévő helyekre utaló deiktikus elemeket. Egyrészt a deiktikus elemekben, másrészt a főnevekben, igékben és melléknevekben általában az a közös, hogy legtöbbjüknek van szintaktikai funkciója, de az utóbbiak a nyelven kívüli entitásokra a beszédhelyzettől függetlenül utalnak, miközben a deiktikusok csak a beszédhelyzettel kapcsolatban lévő nyelven kívüli entitásokra utalhatnak. Olykor a deiktikus elemek olyan nem nyelvi közlési eszközökkel társítottak, mint mutatás, tekintet iránya stb. Deiktikus elemek például az alábbi párbeszédben vannak: A deixis azon három elemi utalási jelenségnek az egyike, amelyek kapcsolatokat teremtenek a diskurzus mikroszintjén. A többi két, forikusnak nevezett jelenség a diskurzuson belüli nyelvi entitásokra utal. Ezek az anafora, azaz visszautalás egy előbb előforduló nyelvi entitásra (pl. Muki kutya szereti a labdáját. Azzal akar mindig játszani.) és a katafora, azaz előreutalás egy utólag megjelenő nyelvi entitásra, pl. Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve (Jókai Mór).Hangay 2007, 540–541. o. Megjegyzendő az is, hogy egyes elemek olykor deiktikusak, máskor forikusak, pl. azt a fenti párbeszédben deiktikus, miközben azzal és azt az utóbbi két példában forikusak. Az is előfordul, hogy egyes elemek egyidőben deiktikusak és forikusak. Például az Ez a könyv a tiéd mondatban a tiéd a megnyilatkozás címzettjére utaló deiktikus elem és az alanyra utaló anaforikus elem. Ennek a három jelenségnek másokkal együtt pragmatikai funkciójuk van, hozzájárulnak a diskurzus egységéhez, részeinek összetartozásához.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Deixis · Többet látni »
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Determináns (nyelvészet) · Többet látni »
Együttelőfordulás
A nyelvészetben az együttelőfordulás vagy együttes előfordulás (idegen szóval kookkurencia Például Fodorné Tóth 2011-ben „együttelőfordulás” és „kookkurencia”, Dóla 2014-ben „együttes előfordulás”. két vagy több nyelvi egység egyidejű jelenlétét nevezi meg egyazon kontextusban.Dubois 2002, 120. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 138. o. Itt a kontextus a legtágabban értelmezendő, a szótagtól a beszédhelyzetig. Mindegyik nyelvnek megvannak a saját együttelőfordulási szabályai. Ezektől függően vannak fakultatív és kötelező együttelőfordulások, valamint együttelőfordulási tilalmak. Egy adott nyelv együttelőfordulási szabályszerűségeinek tanulmányozása hozzájárul szerkezetének leírásához.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Együttelőfordulás · Többet látni »
Egyeztetés (nyelvészet)
A grammatikában az egyeztetés, idegen szóval kongruencia a flektáló nyelvekre és az agglutináló nyelvekre jellemző jelenség, amely révén formai megfelelés jön létre mondatbeli és diskurzusbeli (szövegbeli) entitások között grammatikai kategóriák kifejezésének szempontjából.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Egyeztetés (nyelvészet) · Többet látni »
Elvonás (nyelvészet)
A nyelvészetben az „elvonás” terminus a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli eszközét, a szóalkotási módok egyikét nevezi meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Elvonás (nyelvészet) · Többet látni »
Eset
Az agglutináló nyelvekben és egyes flektáló nyelvekben az eset (latinul casus) a névszó (főnév, melléknév, névmás, számnév) és egyes nyelvekben a névelő azon grammatikai kategóriája, amely a mondattani funkció kifejezésének az egyik alaktani módszere.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Eset · Többet látni »
Eszközhatározó eset
Egyes agglutináló és egyes flektáló nyelvek grammatikájában az eszközhatározó eset (latinul instrumentalis) egyike a nyelvtani eseteknek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Eszközhatározó eset · Többet látni »
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Felszólító mód · Többet látni »
Fokozás (nyelvészet)
A grammatikában a fokozás a legszélesebb értelemben vett tárgyak melléknevekkel kifejezett tulajdonságai és az igék által kifejezett cselekvés, történés, állapot stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Fokozás (nyelvészet) · Többet látni »
Folyamatos múlt
A grammatikában a folyamatos múlt egyes nyelvekben létező vagy létezett igeidő-alak.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Folyamatos múlt · Többet látni »
Fonológia
A nyelvészetben a fonológia fogalom és terminus a strukturalista prágai nyelvészeti iskola révén terjedt el.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Fonológia · Többet látni »
Francia területi nyelvváltozatok
A 21. századbeli értelmezés szerint a francia nyelv területi változatainak azokat a sajátosságokat tekintik, amelyekkel a teljesen kifejlődött és az összes beszélő által elsajátított közös nyelvet használják a Frankofónia az egész világon található különböző területein.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Francia területi nyelvváltozatok · Többet látni »
Grammatikalizáció
A nyelvészetben a grammatikalizáció terminus azt a nyelvi változást nevezi meg, amely során autonóm entitás, legtöbbször lexikai jelentésű szó grammatikai morfémává válik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Grammatikalizáció · Többet látni »
Hangűr
A nyelvészetben a hangűr vagy hangrés (idegen szóval hiátus) szótag végén és a következő szótag elején levő magánhangzók találkozása.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Hangűr · Többet látni »
Hangváltozás
A nyelvészetben a hangváltozás vagy hangtani változás terminusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Hangváltozás · Többet látni »
Határozatlan névmás
A hagyományos grammatikában a határozatlan névmás terminus heterogén szóosztályt nevez meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Határozatlan névmás · Többet látni »
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Határozószó · Többet látni »
Hiba (nyelvészet)
A nyelvészetben a hiba terminus általában a nyelvhasználat valamelyik szabályától való eltérést nevez meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Hiba (nyelvészet) · Többet látni »
Hindi nyelv
A hindi nyelv (dévanágari: हिन्दी / IAST: hindī) India egyik hivatalos nyelve.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Hindi nyelv · Többet látni »
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Horvát nyelv · Többet látni »
Igemód
Egyes nyelvekben, mint amilyenek a flektáló nyelvek és az agglutináló nyelvek, az igemód az ige egyik jellegzetes grammatikai kategóriája.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Igemód · Többet látni »
Isztroromán nyelv
Keleti újlatin nyelvek: Egyes nyelvészek szerint az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromán és a meglenoromán nyelvvel együtt.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Többet látni »
Jövő idő (nyelvészet)
A grammatikában a „jövő idő” terminus általánosan az igeidő egyik alapvető jelentését nevezi meg, amellyel a beszélő a közlés ideje utánra helyezi az igével kifejezett cselekvést, történést, állapotot stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Jövő idő (nyelvészet) · Többet látni »
Jelen idő (nyelvészet)
A grammatikában a „jelen idő” terminus általánosan egy alapvető igeidőre vonatkozó jelentést nevez meg, azt, amely a cselekvés, történés, állapot stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Jelen idő (nyelvészet) · Többet látni »
Jelzői mellékmondat
Az összetett mondat szintaxisában a jelzői mellékmondat olyan mellékmondat, amely a legáltalánosabb meghatározás szerint a főmondatában levő egyik névszónak van alárendelve.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Jelzői mellékmondat · Többet látni »
Katafora
A nyelvészetben a magyar nyelvben katafora alakban átvett terminus alapformája az ógörög κατά (kata) ’lefelé’ és φέρω (fero) ’viszek’ szavakból összetett καταφορά (katafora) szó.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Katafora · Többet látni »
Kérdő névmás
A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kérdő névmás · Többet látni »
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kötőszó · Többet látni »
Közvetítőnyelv
A szociolingvisztikában a közvetítőnyelv terminus olyan nyelvet nevez meg, amelyet különböző anyanyelvű beszélők használnak azért, hogy kommunikálhassanak egymással.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Közvetítőnyelv · Többet látni »
Kettőshangzó
A hagyományos fonetikában a kettőshangzó (idegen szóval diftongus) egyes szerzők szerint egy szótagban kiejtett két magánhangzó együttese.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kettőshangzó · Többet látni »
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kijelentő mód · Többet látni »
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kontextus (nyelvészet) · Többet látni »
Kopula
Az egyszerű mondat szintaxisában a kopula olyan nyelvi elem, amely az alanyt azzal a névszóval köti össze, amellyel együtt a mondat állítmányát képezi.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Kopula · Többet látni »
Latin névszóragozás
Mathias Ringmann 1509-es ''Grammatica figuratá''jának,A cím jelentése: „A megszemélyesített Grammatika”. képes-allegorikus gyerekeknek szánt nyelvtankönyvének első illusztrációja: a szófajok megszemélyesítve láthatóak az ábrán: a bal felső sarokban könyöklő király az „Ige” ''(Verbum),'' mellette a királyné a „Határozószó” ''(Adverbium).'' Az ablakon kihajoló udvari bolond alattuk a „Módosítószó” ''(Interjectio).'' Lejjebb, a kolduló barát a „Melléknévi igenév” ''(Participium).'' A kupájába vizet öntő utazó a „Kötőszó” ''(Coniunctio).'' Jobb szélen a harangozó sekrestyés az „Elöljáró” ''(Præpositio),'' a szószékről szónokló pap a „Főnév” ''(Nomen),'' a szertartáskönyvet tartó diakónus a szószék mellett a „Melléknév” ''(Pronomen).'' A kísérleti tankönyv Donatus híres ''Ars Minor''ját volt hivatva megvilágító erővel illusztrálni.Ringmann (~1482–1511) képes tankönyvét sokáig elveszettnek hitték, 1905-ben találták meg és adták ki fakszimilében újra (Strassburg, Heitz Drucke und Holzschnitte des XV. und XVI. Jahrhunderts in getreuer Nachbildung; 11), teljes eredeti címe: ''Grammatica figvrata. Octo partes orationis / secvndum Donati editionem & regulam Remigij ita imaginibus expressæ vt pueri iucudo chartarum ludo faciliora Gramaticæ præludia discere & exercere queant…,'' 1509-ben nyomtatták az északkelet-franciaországi Saint-Dié ''(S. Deodati Fanum)'' híres nyomdájában. A latin név(szó)ragozást (declinatio nominum) alapvetően az határozza meg, hogy a latin hajlító-ragozó (úgynevezett „flektáló”) nyelv, névszóit tehát a tőtípus alapján 5-féle declinatio (deklináció, névszóragozás) szerint, és (az aranykori nyelvben) 6 alapesetben ragozza.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Latin névszóragozás · Többet látni »
Lingua franca
A lingua franca, más néven franco vagy sabir a Földközi-tenger körzetében használt kevert nyelv volt, amely közvetítőnyelvként szolgált, főleg a kikötőkben.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Lingua franca · Többet látni »
Magánhangzó-harmónia
A hangtanban használt magánhangzó-harmónia terminus több szótagú szó összes magánhangzójára vonatkozó hasonulási jelenséget nevez meg, amely abban áll, hogy a szótő magánhangzóit egy vagy néhány bizonyos vonás jellemzi, és olyan toldalékváltozatokat, valamint olyan esetleg szükséges kötőhangzókat vesz fel, amelyek ugyanazzal/ugyanazokkal a vonással/vonásokkal rendelkeznek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Magánhangzó-harmónia · Többet látni »
Mauritiusi kreol nyelv
Felirat Mauritiusi Kreol nyelven: Pa faire nou montagne vine zot poubelle; Ne tegyétek a mi hegyünket a ti szemetesetekké. A mauritiusi kreol vagy Morisien egy francia eredetű kreol nyelv, amelyet Mauritiuson beszélnek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Mauritiusi kreol nyelv · Többet látni »
Múlt idő (nyelvészet)
A grammatikában a „múlt idő” terminus általánosan az igeidő egyik alapvető jelentését nevezi meg, amellyel a beszélő a közlés ideje elé helyezi az igével kifejezett cselekvést, történést, állapotot stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Múlt idő (nyelvészet) · Többet látni »
Meglenoromán nyelv
Meglenoromán nyelv Vlach Moglena régió A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv · Többet látni »
Megszólító eset
Egyes flektáló nyelvek grammatikájában a megszólító eset (latin szóval vocativus, a vocare ’hívni’ igéből) az az eset, amellyel a beszélő közvetlenül hívja vagy szólítja meg azt, akivel kommunikációt kezdeményez.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Megszólító eset · Többet látni »
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Mellékmondat · Többet látni »
Mili nyelv
A (lük "B" nyelvjárásként is ismert) mili egy ma már kihalt, ókori anatóliai nyelv.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Mili nyelv · Többet látni »
Minimalista program
A nyelvészetben a minimalista program (MP) az egyik jelentős kutatási irány, amely az 1990-es évek eleje óta fejlődik a generatív nyelvtan elméleten belül, Noam Chomsky 1993-as tanulmánya óta.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Minimalista program · Többet látni »
Minimális pár
A fonológiában használt minimális pár vagy minimálpár terminus két fonológiailag szembenálló elemet nevez meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Minimális pár · Többet látni »
Mondatszó
A mondatszó olyan szó, amely egyedül képezhet megnyilatkozást, szemantikailag mondat szerepét töltve beDubois 2002, 313.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Mondatszó · Többet látni »
Morfofonológia
A morfofonológia a nyelvészet azon ága, amely területe a morfológia (alaktan) és a fonológia közös határövezetében helyezkedik el.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Morfofonológia · Többet látni »
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Új!!: Szám (nyelvészet) és Mutató névmás · Többet látni »
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Névelő · Többet látni »
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Névmás · Többet látni »
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Névszóragozás · Többet látni »
Nyelvi univerzálé
A nyelvészetben a nyelvi univerzálé olyan törvényszerűség jellegű kategória, vonás, viszony, tendencia, amelyeket minden emberi nyelvben meglévőnek tartanak, bár a nyelvek nagyon különbözőek számos tekintetben.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Nyelvi univerzálé · Többet látni »
Paragogé
A nyelvészetben és a retorikában a paragogé (Retorikai-stilisztikai lexikon, szócikk.Tótfalusi 2008, paragógé szócikk.Bussmann 1998, 372. o.Dubois 2002, 184. o.Dragomirescu 1995, szócikk.Ladan 2005, szócikk.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Paragogé · Többet látni »
Polyptoton
Az ógörög eredetű polyptoton.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Polyptoton · Többet látni »
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Részes eset · Többet látni »
Redundancia (nyelvészet)
A nyelvészetben a redundancia szakszó egyazon információ több mint egyszeri megjelenését nevezi meg egy megnyilatkozásban.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Redundancia (nyelvészet) · Többet látni »
Reduplikáció
A magyar nyelvészetben a reduplikáció terminus alaktani értelemben fordul elő.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Reduplikáció · Többet látni »
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Román nyelv · Többet látni »
Rotacizmus
A rotacizmus vagy rotacizálódás terminus (alapja a görög ρ betű ῥῶ ’ro’ neve) olyan hangtani változást nevez meg, melynek során valamilyen mássalhangzó -ré alakul.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Rotacizmus · Többet látni »
Szám (egyértelműsítő lap)
;Szám.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szám (egyértelműsítő lap) · Többet látni »
Szám (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szám (nyelvészet).
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szám (nyelvtan) · Többet látni »
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Számnév · Többet látni »
Szóalakpár
A nyelvészetben a szóalakpár (idegen szóval dublett)Tótfalusi 2008, dublett szócikk.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szóalakpár · Többet látni »
Szóösszetétel
A nyelvészetben a „szóösszetétel” (latinul compositio) terminus a szókészlet egyik nyelven belüli gyarapításának az eszközét, a szóalkotás egyik módját nevezi meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szóösszetétel · Többet látni »
Szóösszevonás
A magyar nyelvészetben a szóösszevonás egyik típusa a mozaikszónak.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szóösszevonás · Többet látni »
Szófajváltás
A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szófajváltás · Többet látni »
Szórövidülés
A magyar nyelvészetben szórövidülésnek nevezik azt a szóalkotási módot, amely során tudatosan vagy tudattalanul egyszerű szó vagy összetett szó tagjának csak egy részét hagyják meg.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szórövidülés · Többet látni »
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szótő · Többet látni »
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Személy (nyelvészet) · Többet látni »
Személytelen ige
A grammatikában a személytelen ige olyan ige, amelynek nincs cselekvő alanya.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Személytelen ige · Többet látni »
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szerb nyelv · Többet látni »
Szinekdoché
A retorikában, a stilisztikában és a szemantikában (jelentéstanban) a szinekdoché (Szathmári 2008, Szinekdoché szócikk. Egy másik meghatározás szerint a szinekdoché egy denotátum megnevezése olyan lexikai egységgel, amely jelentése szokásosan vagy tágabb, vagy szűkebb, mint annak a denotátumnak a szokásos megnevezése.Bussmann 1998, 1163. o.BDL, oldal. Megint más meghatározás szerint a szinekdoché megnevezés helyettesítése egy másikkal a közöttük létező mennyiségi természetű logikai viszony alapján.Bidu-Vrănceanu 1997, p. 454. Egyes szerzők a szinekdochét a metonímia egyik fajtájának tekintik. Közös bennük a szokásos megnevezés helyettesítése egy másikkal a közöttük meglévő logikai viszony alapján, amely az érintkezés. A szinekdoché esetében a viszony mennyiségi jellegű is, ami nem sajátossága egyes metonímiatípusoknak, például annak, amellyel szerző nevét használják egyik művének címe helyett: Krúdyt a felső polcon találod. Mint a metonímia általában, a szinekdoché is megtalálható úgy a szokásos beszédben, mint irodalmi művekben.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szinekdoché · Többet látni »
Szinkópa (nyelvészet)
A szinkópa (ÉrtSz. 1959–1962, szócikk.Szathmári 2008, Szinkopé szócikk.Dubois 2002, 464. o.Bussmann 1998, 1162. o.Crystal 2008, 469. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 453. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.Latran 2005, szócikk.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szinkópa (nyelvészet) · Többet látni »
Szintaxis (nyelvészet)
A grammatikában a szintaxis (a görög συν "közös" vagy ’együtt-’, és τάξις, ’sorrend, sorozat, elrendezés’ szavakból) fogalomnak két értelmezése van.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Szintaxis (nyelvészet) · Többet látni »
Tautológia (nyelvészet)
A retorikában és a nyelvészetben a tautológia (Szathmári 2008, Tautológia szócikk. Ez a definíció fedi azokat a szószerkezeteket is, amelyeket figura etymologicának (pl. Az el nem múló múlt)Szathmári 2008, Figura etymologica szócikk. és polyptotonnak (pl. szebbnél szebb)Szathmári 2008, Poliptóton szócikk. neveznek. Olyan tautológia is létezik, amelyben szó ismétlődik meg alakváltozás nélkül, de különböző mondattani funkciójú előfordulásokkal, például az x az x szerkezetű mondat, mint az angol Boys will be boys ’A fiúk fiúk lesznek’.Bussmann 1998, 911. o. Ilyenszerű példa a magyar nyelvben A szabály az szabály. Rokon fogalom a tautológiával a pleonazmus. Közös bennük az, hogy mindkettő ugyanannak a tartalomnak két nyelvi entitással való kifejezése. Szathmári 2008 nézetében az a különbség közöttük, hogy a pleonazmus esetében olyan bővítménye van egy alaptagnak, amely jelentése beletartozik az utóbbi jelentésszerkezetébe, pl. jövőbeli terv. Egyes szerzők szinonimának tekintik a két fogalmat.Szathmári 2008 állítása, szerzők megnevezése nélkül (Pleonazmus szócikk). Olyan nézet is van, amely szerint tautológiát csak ismétlődő szó alkot, mint A szabály az szabály.Tyihonov 2014, 360. o. Eszerint két hasonló jelentésű különböző tövű szó (pl. pucér meztelenre) pleonazmust képezne.Dragomirescu 1995, szócikk. A tautológia tekinthető logikai, pragmatikai, stilisztikai és grammatikai szempontból.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Tautológia (nyelvészet) · Többet látni »
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) · Többet látni »
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Tárgyeset · Többet látni »
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Toldalék · Többet látni »
Toponímia
A toponímia (magyarul helynévtan) az onomasztika azon ága, amely a helynevek több aspektusát tanulmányozza: eredetüket, típusaikat, jelentésüket, alkotásukat stb.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Toponímia · Többet látni »
Ukrán szókészlet
Az ukrán szókészlet legnagyobb része, mint a szláv nyelveké általában, a protoszláv nyelvből örökölt, de ezeken kívül számos jövevényszava is van, főleg két szomszédos másik szláv nyelvből, a lengyelből és az oroszból, amelyekből tükörfordítások is vannak.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Ukrán szókészlet · Többet látni »
Visszaható névmás
A grammatikában a visszaható névmás olyan névmás, amely cselekvőre utal, rendszerint ige vagy igenév alanyára, és ez esetben a névmás az ige(név) tárgya vagy határozója.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Visszaható névmás · Többet látni »
Vlachok
A vlachok (ejtsd: vlahok) népnevet a középkorban Délkelet-Európa különböző országaiban élő összes keleti újlatin nyelveket beszélő népcsoportokra használták a nem ezekhez tartozó népek.
Új!!: Szám (nyelvészet) és Vlachok · Többet látni »
