Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
74 kapcsolatok: A román nyelv írása, Alany (nyelvészet), Alapnyelv (történeti nyelvészet), Alárendelés (nyelvészet), Allomorf, Antecedens (nyelvészet), Antonímia, Antonomázia, Archifonéma, Élőség, Értelmező (nyelvészet), Becéző szó, Bekezdés (nyelvészet), Beszédhang, Birtokos eset, Birtokos névmás, Deixis, Denotáció és konnotáció, Determináns (nyelvészet), Dialektus, Együttelőfordulás, Egyszerű mondatok a román nyelvben, Ellipszis (nyelvészet), Eset, Eszközhatározó eset, Felszólító mód, Feltételes mód, Feltételes mellékmondat, Fokozás (nyelvészet), Francia mondattan, Hangűr, Hangváltozás, Helyesírás, Hiba (nyelvészet), Horvát nyelv, Igemód, Igeragozás és igehasználat a román nyelvben, Inverzió (nyelvészet), Isztroromán nyelv, Jelen idő (nyelvészet), Jelentéstapadás, Kérdő mondat, Kérdő névmás, Keleti újlatin nyelvek, Kicsinyítő szó, Kopula, Múlt idő (nyelvészet), Meglenoromán nyelv, Megnyilatkozás (nyelvészet), Minimális pár, ..., Modális ige, Mondat (nyelvészet), Mondatrész, Mutató névmás, Nem (nyelvészet), Neologizmus, Paragogé, Partikula, Poliszémia, Praeteritum, Protézis (nyelvészet), Részes eset, Regionalizmus (nyelvészet), Segédige, Szám (nyelvészet), Számnév, Szótag, Szemantikai mező, Szerb nyelv, Szinekdoché, Szinonímia, Többértelműség, Tranzitivitás (nyelvészet), Ukrán nyelvtan. Bővíteni index (24 több) »
A román nyelv írása
Ez a szócikk a román nyelv írásának történetével, a mai román írásrendszerrel, az írásjelek hangtani értékével, valamint a román helyesírással foglalkozik.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és A román nyelv írása · Többet látni »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Alany (nyelvészet) · Többet látni »
Alapnyelv (történeti nyelvészet)
A történeti nyelvészetben alapnyelvnek két vagy több nyelv közös ősét nevezik.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Alapnyelv (történeti nyelvészet) · Többet látni »
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Alárendelés (nyelvészet) · Többet látni »
Allomorf
A nyelvészetben allomorf az elnevezése a morféma egyik lehetséges változatának.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Allomorf · Többet látni »
Antecedens (nyelvészet)
A nyelvészetben antecedensnek nevezik azt a nyelvi entitást, amelyre kontextusában egy utána álló anaforikus elemnek nevezett másik entitás utal.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Antecedens (nyelvészet) · Többet látni »
Antonímia
A szemantikában az antonímia azt a lexikai entitások közötti logikai viszonyt nevezi meg, amelyben az egyik jelentése ellentétes a másikéval.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Antonímia · Többet látni »
Antonomázia
Az antonomázia terminust eredetileg a retorikában használták, majd meghonosodott a stilisztikában is, valamint a nyelvészetben is használatos lett.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Antonomázia · Többet látni »
Archifonéma
Az archifonéma a fonológiában olyan elvont entitás, amelyet két fonéma közös vonásai határoznak meg.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Archifonéma · Többet látni »
Élőség
A nyelvészetben az élőség és ellentéte, az élettelenség elsősorban azon a természetes különbségen alapszik, amely élőlények és nem élőlények között van.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Élőség · Többet látni »
Értelmező (nyelvészet)
A grammatikában az értelmező fogalmáról nem egységesek a nézetek.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Értelmező (nyelvészet) · Többet látni »
Becéző szó
A jelentéstanban és a pragmatikában a becéző (idegen szóval hipokorisztikus) szó olyan szó, amellyel a beszélő gyengédséget, rokonszenvet fejez ki azon személy iránt, akihez szól, vagy azon lény vagy tárgy iránt, amelyről beszél.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Becéző szó · Többet látni »
Bekezdés (nyelvészet)
Általános értelemben a bekezdés írott, nyomtatott szöveg összefüggő, bizonyos egységet alkotó része, amely a szövegben új, önálló gondolat(csoport)ot, összefüggő mondanivalót tartalmaz.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Bekezdés (nyelvészet) · Többet látni »
Beszédhang
A fonetikában a beszédhang (idegen szóval fón) olyan nyelvi entitás, amely a kommunikációs folyamatban a beszélőt és a hallgatót összekapcsoló beszédlánc legkisebb észlelhető szegmense.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Beszédhang · Többet látni »
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Birtokos eset · Többet látni »
Birtokos névmás
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Birtokos névmás · Többet látni »
Deixis
A nyelvészetben is használt deixis (Tolcsvai Nagy 2006, 113–116. o.Albertné Herbszt 2007, 706–709. o.Bussmann 1998, 285–286. o.Crystal 2008, 133. o.Crystal 2008, 178–179. o.Dubois 2002, 132–133. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 150–151. o. Egyes szerzők ezekhez hozzáadják a diskurzusban (szövegben) lévő helyekre utaló deiktikus elemeket. Egyrészt a deiktikus elemekben, másrészt a főnevekben, igékben és melléknevekben általában az a közös, hogy legtöbbjüknek van szintaktikai funkciója, de az utóbbiak a nyelven kívüli entitásokra a beszédhelyzettől függetlenül utalnak, miközben a deiktikusok csak a beszédhelyzettel kapcsolatban lévő nyelven kívüli entitásokra utalhatnak. Olykor a deiktikus elemek olyan nem nyelvi közlési eszközökkel társítottak, mint mutatás, tekintet iránya stb. Deiktikus elemek például az alábbi párbeszédben vannak: A deixis azon három elemi utalási jelenségnek az egyike, amelyek kapcsolatokat teremtenek a diskurzus mikroszintjén. A többi két, forikusnak nevezett jelenség a diskurzuson belüli nyelvi entitásokra utal. Ezek az anafora, azaz visszautalás egy előbb előforduló nyelvi entitásra (pl. Muki kutya szereti a labdáját. Azzal akar mindig játszani.) és a katafora, azaz előreutalás egy utólag megjelenő nyelvi entitásra, pl. Leonin azt sugá barátjának: Most mindjárt el leszünk temetve (Jókai Mór).Hangay 2007, 540–541. o. Megjegyzendő az is, hogy egyes elemek olykor deiktikusak, máskor forikusak, pl. azt a fenti párbeszédben deiktikus, miközben azzal és azt az utóbbi két példában forikusak. Az is előfordul, hogy egyes elemek egyidőben deiktikusak és forikusak. Például az Ez a könyv a tiéd mondatban a tiéd a megnyilatkozás címzettjére utaló deiktikus elem és az alanyra utaló anaforikus elem. Ennek a három jelenségnek másokkal együtt pragmatikai funkciójuk van, hozzájárulnak a diskurzus egységéhez, részeinek összetartozásához.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Deixis · Többet látni »
Denotáció és konnotáció
A szemantikában használt denotáció és konnotáció ellentétes fogalmak, amelyek nyelvi, főleg lexikai (szókészleti) egységek jelentésére vonatkoznak.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Denotáció és konnotáció · Többet látni »
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Determináns (nyelvészet) · Többet látni »
Dialektus
A nyelvészetben a dialektus vagy nyelvjárás terminus egy adott nyelv azon változatát nevezi meg, amely csak a nyelvterület egy részén használatos.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Dialektus · Többet látni »
Együttelőfordulás
A nyelvészetben az együttelőfordulás vagy együttes előfordulás (idegen szóval kookkurencia Például Fodorné Tóth 2011-ben „együttelőfordulás” és „kookkurencia”, Dóla 2014-ben „együttes előfordulás”. két vagy több nyelvi egység egyidejű jelenlétét nevezi meg egyazon kontextusban.Dubois 2002, 120. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 138. o. Itt a kontextus a legtágabban értelmezendő, a szótagtól a beszédhelyzetig. Mindegyik nyelvnek megvannak a saját együttelőfordulási szabályai. Ezektől függően vannak fakultatív és kötelező együttelőfordulások, valamint együttelőfordulási tilalmak. Egy adott nyelv együttelőfordulási szabályszerűségeinek tanulmányozása hozzájárul szerkezetének leírásához.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Együttelőfordulás · Többet látni »
Egyszerű mondatok a román nyelvben
Ez a szócikk a román nyelv mondattanának az egyszerű mondattal foglalkozó részére szorítkozik.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Egyszerű mondatok a román nyelvben · Többet látni »
Ellipszis (nyelvészet)
A nyelvészetben és a retorikában az ellipszis (Grevisse – Goosse 2007, 226–228. o. de sok esetben nem okoz helytelenséget. Ez az ellipszis legtágabb meghatározása, amelyet a nyelvészetben használnak. Abból a szempontból is, hogyan érthető meg az, amit kihagynak ellipszis révén, van a nyelvészetben egy tág értelmezés, amely szerint ellipszisről van szó az alábbi esetekben.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Ellipszis (nyelvészet) · Többet látni »
Eset
Az agglutináló nyelvekben és egyes flektáló nyelvekben az eset (latinul casus) a névszó (főnév, melléknév, névmás, számnév) és egyes nyelvekben a névelő azon grammatikai kategóriája, amely a mondattani funkció kifejezésének az egyik alaktani módszere.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Eset · Többet látni »
Eszközhatározó eset
Egyes agglutináló és egyes flektáló nyelvek grammatikájában az eszközhatározó eset (latinul instrumentalis) egyike a nyelvtani eseteknek.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Eszközhatározó eset · Többet látni »
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Felszólító mód · Többet látni »
Feltételes mód
Egyes nyelvek alaktani rendszerében a feltételes mód olyan igemód, amely használata csaknem mindig modális jellegű.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Feltételes mód · Többet látni »
Feltételes mellékmondat
A szintaxisban (mondattanban) a feltételes mellékmondat általános meghatározása szerint azt fejezi ki, hogy mely feltétel teljesülésével vagy nem teljesülésével valósul meg vagy nem valósul meg a főmondatban foglalt cselekvés, történés vagy állapot.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Feltételes mellékmondat · Többet látni »
Fokozás (nyelvészet)
A grammatikában a fokozás a legszélesebb értelemben vett tárgyak melléknevekkel kifejezett tulajdonságai és az igék által kifejezett cselekvés, történés, állapot stb.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Fokozás (nyelvészet) · Többet látni »
Francia mondattan
Ez a szócikk a francia nyelv mondattanát mutatja be vázlatosan, a francia mondat szerkezeteinek jellegzetességeit hangsúlyozva ki összehasonlításban a magyar mondat szerkezeteivel.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Francia mondattan · Többet látni »
Hangűr
A nyelvészetben a hangűr vagy hangrés (idegen szóval hiátus) szótag végén és a következő szótag elején levő magánhangzók találkozása.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Hangűr · Többet látni »
Hangváltozás
A nyelvészetben a hangváltozás vagy hangtani változás terminusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Hangváltozás · Többet látni »
Helyesírás
A nyelvészetben a helyesírás (idegen szóval ortográfia Bussmann 1998, 845–846. o.Dubois 2002, 337–338. o.Kálmán – Trón 2007, 13. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 343. o.Constantinescu-Dobridor 1998, ’helyesírás’ szócikk. A helyesírás, mint a sztenderd nyelvváltozat általában, tudatos emberi alkotás.Nádasdy 2006, 668–673. o. Előbb többféle írástudók, majd nyelvészek dolgozták ki nemcsak nyelvészeti, hanem társadalmi és kulturális alkotásként,Barić 1997, p.65–66. o. és szabályzatokban, szótárakban, tankönyvekben és egyéb munkákban rögzítették. A nyelvközösség azon természetes igényének felel meg, hogy közös viszonyítási alapja legyen nyelve írásának. A nyelv valóságára alapszik, de ugyanakkor többféle nyelven kívüli, kulturális, vallási, politikai, történelmi tényezőkre is. Arra törekszik, hogy a lehető legegységesebb szabályokat alkosson, de nem teheti egyetlen elv alapján, hanem arra kényszerül, hogy több elvet alkalmazzon, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ezért a szabályai nem felelnek meg teljesen a valóságosan beszélt nyelvnek, hanem konvencionálisak. Ugyanakkor, mivel a nyelv folyton változik, a helyesírás elmarad tőle. Ez különösen nyilvánvaló a hosszú kulturális hagyománnyal rendelkező nyelvek esetében, mint amilyenek az angol, a francia, a német, a görög, az ír vagy a tibeti. Egyes nyelvészek szerint jellegzetességei miatt a helyesírás nem tekinthető tudományosnak, mivel nem azzal foglalkozik, ami van, mint a tudomány, hanem azzal, aminek alkotói szerint lennie kéne.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Helyesírás · Többet látni »
Hiba (nyelvészet)
A nyelvészetben a hiba terminus általában a nyelvhasználat valamelyik szabályától való eltérést nevez meg.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Hiba (nyelvészet) · Többet látni »
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Horvát nyelv · Többet látni »
Igemód
Egyes nyelvekben, mint amilyenek a flektáló nyelvek és az agglutináló nyelvek, az igemód az ige egyik jellegzetes grammatikai kategóriája.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Igemód · Többet látni »
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben
Ez a szócikk a román igéről szól, a hagyományos nyelvtan szempontjából.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Többet látni »
Inverzió (nyelvészet)
A nyelvészetben az inverzió (Jarceva 1990, ’inverzió’ szócikk.Bidu-Vrănceanu 1997, 260–261. o.Dubois 2002, 357–358. o.Bussmann 1998, 593. o.Crystal 2008, 254. o. Szokásos szórend az olyan mondaté, amely elszigetelt (nem összetett mondatba vagy nagyobb kontextusba illesztett), szerkezetileg tagolt és legalább állítmányból álló minimális, tartalma és kommunikatív rendeltetése szerint kijelentő (nem kérdő, nem felszólító), és logikai minősége szerint állító (nem tagadó), valamint azé a szószerkezeté, egyszerű vagy összetett mondaté, amelyben egyetlen tag sem nyomatékosított, amely nem fejez ki érzelmet (például nem felkiáltó mondat) és amely kibocsátójának nincs semmiféle stilisztikai szándéka.Wyler 2019, Az inverzió egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel a beszélő egy vagy egynél több jellegzetességet változtat meg az előbbiek közül azért, hogy mondatát kontextusba illessze topikká vagy predikátummá téve egyik vagy másik részét; hogy információt kérjen; hogy utasítást adjon ki; hogy tagadjon valamit; hogy nyomatékosítsa azt, ami fontos számára; hogy érzelmeit fejezze ki; hogy stílushatást érjen el stb. A nyomatékosítás, az érzelmek kifejezése és a stílushatás elérése retorikai alakzattá teszik az inverziót, főleg irodalmárok használatában. Ezen indokokon kívül költők gyakorolhatják az inverziót csupán azért, hogy megfeleljenek a verselés kérelmeinek.Szathmári 2008, Inverzió szócikk.Dragomirescu 2008, szócikk.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Inverzió (nyelvészet) · Többet látni »
Isztroromán nyelv
Keleti újlatin nyelvek: Egyes nyelvészek szerint az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromán és a meglenoromán nyelvvel együtt.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Többet látni »
Jelen idő (nyelvészet)
A grammatikában a „jelen idő” terminus általánosan egy alapvető igeidőre vonatkozó jelentést nevez meg, azt, amely a cselekvés, történés, állapot stb.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Jelen idő (nyelvészet) · Többet látni »
Jelentéstapadás
A magyar nyelvészetben jelentéstapadásnak nevezik egyes szerzők azt a szóalkotási módot, amely következtében szóösszetétel vagy szószerkezet egyik tagja felveszi az egész entitás jelentését.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Jelentéstapadás · Többet látni »
Kérdő mondat
A grammatikában a kérdő mondat olyan mondat, amely kommunikációs szándéka szerint információt kér, ellentétben ezen kritérium szerint megállapított más mondattípusokkal: a kijelentő mondattal, amely információt ad, és a felszólító mondattal, amely valamire felszólít vagy valamit tilt.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Kérdő mondat · Többet látni »
Kérdő névmás
A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Kérdő névmás · Többet látni »
Keleti újlatin nyelvek
A keleti újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amelybe a román nyelv, az aromán nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv, valamint – a hagyományos nyelvészeti felosztás szerint – a már kihalt dalmát nyelv is tartozik.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Keleti újlatin nyelvek · Többet látni »
Kicsinyítő szó
A jelentéstanban és a pragmatikában a kicsinyítő szó terminus olyan más szóból származó szót nevez meg, amely elvben, attól függően, hogy mely szófajhoz tartozik az utóbbi, kisebbségét vagy csökkentebb jellegét fejezi ki annak, amit ez kifejez.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Kicsinyítő szó · Többet látni »
Kopula
Az egyszerű mondat szintaxisában a kopula olyan nyelvi elem, amely az alanyt azzal a névszóval köti össze, amellyel együtt a mondat állítmányát képezi.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Kopula · Többet látni »
Múlt idő (nyelvészet)
A grammatikában a „múlt idő” terminus általánosan az igeidő egyik alapvető jelentését nevezi meg, amellyel a beszélő a közlés ideje elé helyezi az igével kifejezett cselekvést, történést, állapotot stb.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Múlt idő (nyelvészet) · Többet látni »
Meglenoromán nyelv
Meglenoromán nyelv Vlach Moglena régió A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv · Többet látni »
Megnyilatkozás (nyelvészet)
A megnyilatkozás terminus olyan beszédszegmensre vonatkozik, amelyről nem fogalmaztak meg hipotéziseket nyelvészeti elmélet szempontjából (ellentétben a mondattal, mely egyik vagy másik grammatikai elméletben kap meghatározást).
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Megnyilatkozás (nyelvészet) · Többet látni »
Minimális pár
A fonológiában használt minimális pár vagy minimálpár terminus két fonológiailag szembenálló elemet nevez meg.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Minimális pár · Többet látni »
Modális ige
A modális ige vagy módosító ige olyan ige, amely eredeti vagy a kontextus által meghatározott lexikai tartalma modalitást fejez ki, azt jelezve, hogy milyennek látja a beszélő a vele társított cselekvést, történést, állapotot, létezést stb.: lehetségesnek vagy lehetetlennek, szükségesnek vagy szükségtelennek, biztosnak vagy bizonytalannak, valószínűnek vagy valószínűtlennek, kötelezőnek vagy nem kötelezőnek, kívántnak vagy nemkívántnak, megengedettnek vagy tiltottnak, logikus következménynek, elhatározás eredményének stb.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Modális ige · Többet látni »
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Mondat (nyelvészet) · Többet látni »
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Mondatrész · Többet látni »
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Mutató névmás · Többet látni »
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Nem (nyelvészet) · Többet látni »
Neologizmus
A nyelvészetben a neologizmus (Tófalvi 2008, neologizmus szócikk. Ennél szűkebb értelemben általában új lexikai egységet értenek alatta, olyat, amely nyelven belüli eszköz alkalmazásának az eredménye, újonnan a nyelvbe került jövevényszó vagy új keletű tükörfordítása valamelyik idegen lexikai egységnek.Bussmann 1998, 794. o. A francia nyelvészetben vannak olyan szerzők, akik nem értik bele a neologizmus fogalmába a jövevényszavakat. A „neologizmus” terminus nem egyértelmű. Egyrészt az illető lexikai egység csak a nyelvtörténet valamelyik momentumához, esetleg egy régmúltbelihez viszonyítva új.Bidu-Vrănceanu 1997, 321. o. Másrészt a nyelvhasználók tulajdonképpen a szókészletbe nem beilleszkedett egységet látnak neologizmusnak. Ezért olyanokat nem éreznek újaknak, amelyek nemrég kerültek a nyelvbe, de hamar lettek közhasználatúvá, viszont egyes viszonylag régieket, de kevéssé használtakat neologizmusokként értékelnek.Grevisse – Goosse 2007, 152–153. o.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Neologizmus · Többet látni »
Paragogé
A nyelvészetben és a retorikában a paragogé (Retorikai-stilisztikai lexikon, szócikk.Tótfalusi 2008, paragógé szócikk.Bussmann 1998, 372. o.Dubois 2002, 184. o.Dragomirescu 1995, szócikk.Ladan 2005, szócikk.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Paragogé · Többet látni »
Partikula
A nyelvészetben a partikula egyfajta nem toldalékolható nyelvi elem.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Partikula · Többet látni »
Poliszémia
A szemantikában a poliszémia terminus leggyakoribb meghatározása szavak azon tulajdonságára vonatkozik, hogy egynél több jelentésük van.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Poliszémia · Többet látni »
Praeteritum
A grammatikában a praeteritum latin terminus (spanyol pretérito, francia prétérit, angol preterit(e), német Präteritum, orosz претeрит preterit stb.) hagyományosan használt olyan nyelvek esetében, amelyek több szintetikus (egyszerű) múlt idejű igealakkal rendelkeznek.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Praeteritum · Többet látni »
Protézis (nyelvészet)
A protézis (a latin prothesis Szathmári 2008, Protézis szócikk.Jarceva 1990, (Protézis) szócikk.Bussmann 1998, 963. o.Dubois 2002, 388. o.Crystal 2008, 398. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 393. o.Constantinescu-Dobridor, szócikk.Ladan 2005, szócikk.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Protézis (nyelvészet) · Többet látni »
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Részes eset · Többet látni »
Regionalizmus (nyelvészet)
A nyelvészetben használt regionalizmus terminus olyan nyelvi elemre vonatkozik, amely egy nyelv csak egyik vagy több területi nyelvváltozatában (nyelvjárásban, tájszólásban) létezik, azaz egy bizonyos régióra korlátozott.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Regionalizmus (nyelvészet) · Többet látni »
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Segédige · Többet látni »
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) · Többet látni »
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Számnév · Többet látni »
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szótag · Többet látni »
Szemantikai mező
A nyelvészetben a szemantikai mező és a lexikai mező terminusok olyan halmazokat neveznek meg, amelyeket szavak különféle osztályokba való csoportosításának céljából alkotnak.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szemantikai mező · Többet látni »
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szerb nyelv · Többet látni »
Szinekdoché
A retorikában, a stilisztikában és a szemantikában (jelentéstanban) a szinekdoché (Szathmári 2008, Szinekdoché szócikk. Egy másik meghatározás szerint a szinekdoché egy denotátum megnevezése olyan lexikai egységgel, amely jelentése szokásosan vagy tágabb, vagy szűkebb, mint annak a denotátumnak a szokásos megnevezése.Bussmann 1998, 1163. o.BDL, oldal. Megint más meghatározás szerint a szinekdoché megnevezés helyettesítése egy másikkal a közöttük létező mennyiségi természetű logikai viszony alapján.Bidu-Vrănceanu 1997, p. 454. Egyes szerzők a szinekdochét a metonímia egyik fajtájának tekintik. Közös bennük a szokásos megnevezés helyettesítése egy másikkal a közöttük meglévő logikai viszony alapján, amely az érintkezés. A szinekdoché esetében a viszony mennyiségi jellegű is, ami nem sajátossága egyes metonímiatípusoknak, például annak, amellyel szerző nevét használják egyik művének címe helyett: Krúdyt a felső polcon találod. Mint a metonímia általában, a szinekdoché is megtalálható úgy a szokásos beszédben, mint irodalmi művekben.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szinekdoché · Többet látni »
Szinonímia
A szemantikában a szinonímia (magyar megfelelője rokonértelműség) a nyelvi entitások között lehetséges jelentési viszonyok egyike.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Szinonímia · Többet látni »
Többértelműség
A szemantikában a többértelműség (angolul ambiguity, franciául ambiguïté) terminus szavak, grammatikai alakok, szószerkezetek és mondatok azon esetleges tulajdonságát nevezi meg, amely miatt egynél több olvasatuk lehet.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Többértelműség · Többet látni »
Tranzitivitás (nyelvészet)
A grammatikában a tranzitivitás fogalmát kétféleképpen értelmezik.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Tranzitivitás (nyelvészet) · Többet látni »
Ukrán nyelvtan
Az ukrán nyelvtan (ukr. Граматика української мови), mint a szláv nyelveké általában, flektáló nyelvre jellemző, és viszonylag nagy súlya van benne a szintetizmusnak az analogizmussal szemben.
Új!!: Kontextus (nyelvészet) és Ukrán nyelvtan · Többet látni »
