Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet)
Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) 32 közös dolog (a Uniópédia): Adamikné Jászó Anna, Alany (nyelvészet), Alanyeset, Alárendelés (nyelvészet), Angol nyelv, Elöljáró, Főnév, Fogalom, Francia nyelv, Grammatika, Határozó, Horvát nyelv, Közép-délszláv diarendszer, Magyar nyelv, Mellérendelés (nyelvészet), Mondat (nyelvészet), Montenegrói nyelv, Névelő, Névmás, Névszó, Névszóragozás, Névutó, Nem (nyelvészet), Nyelv, Rag, Román nyelv, Szám (nyelvészet), Számnév, Szófaj, Szószerkezet, ..., Szemantika, Szerb nyelv. Bővíteni index (2 több) »
Adamikné Jászó Anna
Adamikné Jászó Anna (Budapest, 1942. július 14. –) magyar nyelvész, professor emerita.
Értelmező (nyelvészet) és Adamikné Jászó Anna · Adamikné Jászó Anna és Tárgy (nyelvészet) ·
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Értelmező (nyelvészet) és Alany (nyelvészet) · Alany (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Értelmező (nyelvészet) és Alanyeset · Alanyeset és Tárgy (nyelvészet) ·
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Értelmező (nyelvészet) és Alárendelés (nyelvészet) · Alárendelés (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Értelmező (nyelvészet) és Angol nyelv · Angol nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Értelmező (nyelvészet) és Elöljáró · Elöljáró és Tárgy (nyelvészet) ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Értelmező (nyelvészet) és Főnév · Főnév és Tárgy (nyelvészet) ·
Fogalom
A fogalmak dolgok, tárgyak, személyek tulajdonságai, közöttük fennálló vélt vagy valós kapcsolatok, összefüggések (relációk).
Értelmező (nyelvészet) és Fogalom · Fogalom és Tárgy (nyelvészet) ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Értelmező (nyelvészet) és Francia nyelv · Francia nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Értelmező (nyelvészet) és Grammatika · Grammatika és Tárgy (nyelvészet) ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Értelmező (nyelvészet) és Határozó · Határozó és Tárgy (nyelvészet) ·
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Értelmező (nyelvészet) és Horvát nyelv · Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Értelmező (nyelvészet) és Közép-délszláv diarendszer · Közép-délszláv diarendszer és Tárgy (nyelvészet) ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Értelmező (nyelvészet) és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Mellérendelés (nyelvészet)
A mondattanban a mellérendelés logikai viszony, egyike azoknak, amelyek a mondategységben (egyszerű mondatban vagy összetett mondat tagmondatában) létezhetnek.
Értelmező (nyelvészet) és Mellérendelés (nyelvészet) · Mellérendelés (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Értelmező (nyelvészet) és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Értelmező (nyelvészet) és Montenegrói nyelv · Montenegrói nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Értelmező (nyelvészet) és Névelő · Névelő és Tárgy (nyelvészet) ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Értelmező (nyelvészet) és Névmás · Névmás és Tárgy (nyelvészet) ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Értelmező (nyelvészet) és Névszó · Névszó és Tárgy (nyelvészet) ·
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Értelmező (nyelvészet) és Névszóragozás · Névszóragozás és Tárgy (nyelvészet) ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Értelmező (nyelvészet) és Névutó · Névutó és Tárgy (nyelvészet) ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Értelmező (nyelvészet) és Nem (nyelvészet) · Nem (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Értelmező (nyelvészet) és Nyelv · Nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Értelmező (nyelvészet) és Rag · Rag és Tárgy (nyelvészet) ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Értelmező (nyelvészet) és Román nyelv · Román nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Értelmező (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Értelmező (nyelvészet) és Számnév · Számnév és Tárgy (nyelvészet) ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Értelmező (nyelvészet) és Szófaj · Szófaj és Tárgy (nyelvészet) ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Értelmező (nyelvészet) és Szószerkezet · Szószerkezet és Tárgy (nyelvészet) ·
Szemantika
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik.
Értelmező (nyelvészet) és Szemantika · Szemantika és Tárgy (nyelvészet) ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Értelmező (nyelvészet) és Szerb nyelv · Szerb nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet)
- Mi van a közös Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet)
- Közötti hasonlóságok Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet)
Összehasonlítását Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet)
Értelmező (nyelvészet) 62 kapcsolatokat, ugyanakkor Tárgy (nyelvészet) 66. Ami közös bennük 32, a Jaccard index 25.00% = 32 / (62 + 66).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Értelmező (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet). Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
