Közötti hasonlóságok Latin nyelv és Meglenoromán nyelv
Latin nyelv és Meglenoromán nyelv 22 közös dolog (a Uniópédia): Alanyeset, Angol nyelv, Birtokos eset, Elöljáró, Főnévi igenév, Francia nyelv, Görög nyelv, Hangsúly (nyelvészet), Indoeurópai nyelvcsalád, Kötőmód, Kijelentő mód, Latin nyelv, Magánhangzó, Mássalhangzó, Megszólító eset, Nem (nyelvtan), Rag, Részes eset, Román nyelv, Románia, Tárgyeset, 20. század.
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Latin nyelv · Alanyeset és Meglenoromán nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Latin nyelv · Angol nyelv és Meglenoromán nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Latin nyelv · Birtokos eset és Meglenoromán nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Latin nyelv · Elöljáró és Meglenoromán nyelv ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Latin nyelv · Főnévi igenév és Meglenoromán nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Latin nyelv · Francia nyelv és Meglenoromán nyelv ·
Görög nyelv
A görög nyelv az ógörögből eredeztethető, az indoeurópai nyelvcsalád hellén ágába tartozó nyelv.
Görög nyelv és Latin nyelv · Görög nyelv és Meglenoromán nyelv ·
Hangsúly (nyelvészet)
A hangtan prozódiával foglalkozó ágában a hangsúly terminus a nyelv egyik szupraszegmentális tényezőjét nevezi meg.
Hangsúly (nyelvészet) és Latin nyelv · Hangsúly (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv ·
Indoeurópai nyelvcsalád
Indoeurópai nyelvcsalád Az indoeurópai nyelvcsalád (elavult elnevezéssel indogermán nyelvcsalád) a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja.
Indoeurópai nyelvcsalád és Latin nyelv · Indoeurópai nyelvcsalád és Meglenoromán nyelv ·
Kötőmód
A kötőmód az igemódok egyike, az indoeurópai nyelvekben a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.
Kötőmód és Latin nyelv · Kötőmód és Meglenoromán nyelv ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Kijelentő mód és Latin nyelv · Kijelentő mód és Meglenoromán nyelv ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Latin nyelv és Latin nyelv · Latin nyelv és Meglenoromán nyelv ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Latin nyelv és Magánhangzó · Magánhangzó és Meglenoromán nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Latin nyelv és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Meglenoromán nyelv ·
Megszólító eset
Egyes flektáló nyelvek grammatikájában a megszólító eset (latin szóval vocativus, a vocare ’hívni’ igéből) az az eset, amellyel a beszélő közvetlenül hívja vagy szólítja meg azt, akivel kommunikációt kezdeményez.
Latin nyelv és Megszólító eset · Meglenoromán nyelv és Megszólító eset ·
Nem (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Latin nyelv és Nem (nyelvtan) · Meglenoromán nyelv és Nem (nyelvtan) ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Latin nyelv és Rag · Meglenoromán nyelv és Rag ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Latin nyelv és Részes eset · Meglenoromán nyelv és Részes eset ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Latin nyelv és Román nyelv · Meglenoromán nyelv és Román nyelv ·
Románia
Románia (IPA) kelet-közép-európai állam.
Latin nyelv és Románia · Meglenoromán nyelv és Románia ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Latin nyelv és Tárgyeset · Meglenoromán nyelv és Tárgyeset ·
20. század
14px Évtizedek: 1900-as évek 1910-es évek 1920-as évek 1930-as évek 1940-es évek 1950-es évek 1960-as évek 1970-es évek 1980-as évek 1990-es évek Buzz Aldrin a Holdon (Apollo–11, 1969) A 20.
20. század és Latin nyelv · 20. század és Meglenoromán nyelv ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Latin nyelv és Meglenoromán nyelv
- Mi van a közös Latin nyelv és Meglenoromán nyelv
- Közötti hasonlóságok Latin nyelv és Meglenoromán nyelv
Összehasonlítását Latin nyelv és Meglenoromán nyelv
Latin nyelv 149 kapcsolatokat, ugyanakkor Meglenoromán nyelv 169. Ami közös bennük 22, a Jaccard index 6.92% = 22 / (149 + 169).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Latin nyelv és Meglenoromán nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: