Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv
Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv 58 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Aromán nyelv, Birtokos eset, Dákok, Dialektus, Duna, Elöljáró, Félhangzó, Főmondat, Főnév, Főnévi igenév, Flexió (nyelvészet), Francia nyelv, Görög nyelv, Grammatika, Határozószó, Igeidő, Igenem, Isztroromán nyelv, Jövevényszó, Kölcsönös érthetőség, Kötőmód, Kötőszó, Kettőshangzó, Kijelentő mód, Latin nyelv, Macedón nyelv, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, ..., Meglenoromán nyelv, Megszólító eset, Mellékmondat, Melléknév, Mondatrész, Mondattan, Morféma, Morfológia (nyelvészet), Névmás, Nem (nyelvtan), Nyelvészet, Nyugati újlatin nyelvek, Olasz nyelv, Protoromán nyelv, Rag, Réshang, Részes eset, Segédige, Szókincs, Szórend, Szótag, Sztenderd nyelvváltozat, Szubsztrátum, Tárgyeset, Tőhangváltás, Toldalék, Trákok, Zárhang. Bővíteni index (28 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Keleti újlatin nyelvek · Alany (nyelvészet) és Román nyelv ·
Aromán nyelv
Keleti újlatin nyelvek: Egyes nyelvészek szerint az aromán nyelv (más néven arumén, makedoromán vagy vlach; beszélői elnevezéseként limba armãneascã, armãneashti vagy armãneashce) a Délkelet-Európában élő arománok önálló nyelve.
Aromán nyelv és Keleti újlatin nyelvek · Aromán nyelv és Román nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Keleti újlatin nyelvek · Birtokos eset és Román nyelv ·
Dákok
Boirebisztasz dák király közvetlen uralma alatt álló területek A dákok ókori népcsoport, amelynek az i. e. 1. évezred kezdete körülre datálható a kialakulása.
Dákok és Keleti újlatin nyelvek · Dákok és Román nyelv ·
Dialektus
A nyelvészetben a dialektus vagy nyelvjárás terminus egy adott nyelv azon változatát nevezi meg, amely csak a nyelvterület egy részén használatos.
Dialektus és Keleti újlatin nyelvek · Dialektus és Román nyelv ·
Duna
A Duna Európa második leghosszabb folyama az oroszországi Volga után.
Duna és Keleti újlatin nyelvek · Duna és Román nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Keleti újlatin nyelvek · Elöljáró és Román nyelv ·
Félhangzó
A fonetikában és a fonológiábanban a félhangzó terminus olyan beszédhangot nevez meg, amely átmeneti a mássalhangzó és a magánhangzó között, mivel egyes vonások révén az egyikre, mások révén a másikra hasonlít.
Félhangzó és Keleti újlatin nyelvek · Félhangzó és Román nyelv ·
Főmondat
A hagyományos szintaxisban a főmondat fogalmának több értelmezése található különböző nyelvek grammatikáiban és különböző szerzőknél.
Főmondat és Keleti újlatin nyelvek · Főmondat és Román nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Keleti újlatin nyelvek · Főnév és Román nyelv ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Keleti újlatin nyelvek · Főnévi igenév és Román nyelv ·
Flexió (nyelvészet)
spanyol ’macska’ szón keresztül:'''GAT'''-: szótőGAT'''O''': hímnem, egyes számGAT'''A''': nőnem, egyes számGAT'''OS''': hímnem, többes számGAT'''AS''': nőnem, többes számGATO'''S''': jelöletlen többes szám A flexió, flektálás vagy hajlítás a nyelvészetben a flektáló nyelvekre jellemző szóalak-változtatás, amellyel a különböző nyelvtani viszonyokat kifejezik.
Flexió (nyelvészet) és Keleti újlatin nyelvek · Flexió (nyelvészet) és Román nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Keleti újlatin nyelvek · Francia nyelv és Román nyelv ·
Görög nyelv
A görög nyelv az ógörögből eredeztethető, az indoeurópai nyelvcsalád hellén ágába tartozó nyelv.
Görög nyelv és Keleti újlatin nyelvek · Görög nyelv és Román nyelv ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Grammatika és Keleti újlatin nyelvek · Grammatika és Román nyelv ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Határozószó és Keleti újlatin nyelvek · Határozószó és Román nyelv ·
Igeidő
Az igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva.
Igeidő és Keleti újlatin nyelvek · Igeidő és Román nyelv ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Igenem és Keleti újlatin nyelvek · Igenem és Román nyelv ·
Isztroromán nyelv
Keleti újlatin nyelvek: Egyes nyelvészek szerint az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromán és a meglenoromán nyelvvel együtt.
Isztroromán nyelv és Keleti újlatin nyelvek · Isztroromán nyelv és Román nyelv ·
Jövevényszó
A jövevényszó a nyelvi kölcsönzés egyik tárgya, olyan szó, amely más nyelvből került egy nyelvbe, s abban elterjedt és meghonosodott.
Jövevényszó és Keleti újlatin nyelvek · Jövevényszó és Román nyelv ·
Kölcsönös érthetőség
A kölcsönös érthetőség a nyelvészetben két vagy több nyelv azon tulajdonsága, amelynek köszönhetően bármelyikük beszélői megértik többé–kevésbé a másikat vagy a többit anélkül, hogy tanulták volna őket.
Kölcsönös érthetőség és Keleti újlatin nyelvek · Kölcsönös érthetőség és Román nyelv ·
Kötőmód
A kötőmód az igemódok egyike, az indoeurópai nyelvekben a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.
Kötőmód és Keleti újlatin nyelvek · Kötőmód és Román nyelv ·
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Kötőszó és Keleti újlatin nyelvek · Kötőszó és Román nyelv ·
Kettőshangzó
A hagyományos fonetikában a kettőshangzó (idegen szóval diftongus) egyes szerzők szerint egy szótagban kiejtett két magánhangzó együttese.
Keleti újlatin nyelvek és Kettőshangzó · Kettőshangzó és Román nyelv ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Keleti újlatin nyelvek és Kijelentő mód · Kijelentő mód és Román nyelv ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Keleti újlatin nyelvek és Latin nyelv · Latin nyelv és Román nyelv ·
Macedón nyelv
A macedón nyelv (macedónul македонски јазик/makedonski jazik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a keleti alcsoportjához.
Keleti újlatin nyelvek és Macedón nyelv · Macedón nyelv és Román nyelv ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Keleti újlatin nyelvek és Magánhangzó · Magánhangzó és Román nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Keleti újlatin nyelvek és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Román nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Keleti újlatin nyelvek és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Román nyelv ·
Meglenoromán nyelv
Meglenoromán nyelv Vlach Moglena régió A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja.
Keleti újlatin nyelvek és Meglenoromán nyelv · Meglenoromán nyelv és Román nyelv ·
Megszólító eset
Egyes flektáló nyelvek grammatikájában a megszólító eset (latin szóval vocativus, a vocare ’hívni’ igéből) az az eset, amellyel a beszélő közvetlenül hívja vagy szólítja meg azt, akivel kommunikációt kezdeményez.
Keleti újlatin nyelvek és Megszólító eset · Megszólító eset és Román nyelv ·
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Keleti újlatin nyelvek és Mellékmondat · Mellékmondat és Román nyelv ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Keleti újlatin nyelvek és Melléknév · Melléknév és Román nyelv ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Keleti újlatin nyelvek és Mondatrész · Mondatrész és Román nyelv ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Keleti újlatin nyelvek és Mondattan · Mondattan és Román nyelv ·
Morféma
A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.
Keleti újlatin nyelvek és Morféma · Morféma és Román nyelv ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Keleti újlatin nyelvek és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Román nyelv ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Keleti újlatin nyelvek és Névmás · Névmás és Román nyelv ·
Nem (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Keleti újlatin nyelvek és Nem (nyelvtan) · Nem (nyelvtan) és Román nyelv ·
Nyelvészet
Általánosságban a nyelvészet, latinosan grammatika az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág, és nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli.
Keleti újlatin nyelvek és Nyelvészet · Nyelvészet és Román nyelv ·
Nyugati újlatin nyelvek
Újlatin nyelvek Európában A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják.
Keleti újlatin nyelvek és Nyugati újlatin nyelvek · Nyugati újlatin nyelvek és Román nyelv ·
Olasz nyelv
Az olasz nyelv (olaszul lingua italiana) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek csoportjába tartozik.
Keleti újlatin nyelvek és Olasz nyelv · Olasz nyelv és Román nyelv ·
Protoromán nyelv
A keleti újlatin nyelvek mai elterjedése Protoromán nyelvnek a nyelvészek azt a feltételezett egységes nyelvet tekintik, amelyből egyesek szerint a mai román, az aromán, a meglenoromán és az isztroromán nyelvek keletkeztek.
Keleti újlatin nyelvek és Protoromán nyelv · Protoromán nyelv és Román nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Keleti újlatin nyelvek és Rag · Rag és Román nyelv ·
Réshang
Alveoláris frikatív hang (pl. magyar „sz”) artikulációja A réshang, más néven frikatíva a fonetikában olyan mássalhangzó-képzési mód, melynek során a hangképző szervek valamilyen rést képeznek, amelyen keresztül a levegő kiáramlása folyamatos.
Keleti újlatin nyelvek és Réshang · Réshang és Román nyelv ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Keleti újlatin nyelvek és Részes eset · Részes eset és Román nyelv ·
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Keleti újlatin nyelvek és Segédige · Román nyelv és Segédige ·
Szókincs
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.
Keleti újlatin nyelvek és Szókincs · Román nyelv és Szókincs ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Keleti újlatin nyelvek és Szórend · Román nyelv és Szórend ·
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Keleti újlatin nyelvek és Szótag · Román nyelv és Szótag ·
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Keleti újlatin nyelvek és Sztenderd nyelvváltozat · Román nyelv és Sztenderd nyelvváltozat ·
Szubsztrátum
A szubsztrátum (eredete a latin substratum, a sub- ’alsó-’ és a stratum ’réteg’ szavakból; alapréteg) a nyelvészetben használatos szakkifejezés: alsóbb nyelvi réteg, amely – főként a meghódított és nyelvét elvesztő népek esetében – az alacsonyabb műveltségű vagy kisebb számú beolvadt (ős)lakosság eredeti nyelvének hatásait jelenti a spontán nyelvcsere útján felvett új nyelvben.
Keleti újlatin nyelvek és Szubsztrátum · Román nyelv és Szubsztrátum ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Keleti újlatin nyelvek és Tárgyeset · Román nyelv és Tárgyeset ·
Tőhangváltás
A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során.
Keleti újlatin nyelvek és Tőhangváltás · Román nyelv és Tőhangváltás ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Keleti újlatin nyelvek és Toldalék · Román nyelv és Toldalék ·
Trákok
A trákok indoeurópai eredetű ókori nép, akik az i. e. 2. évezred második felétől a i. u. 6–7. századig éltek a Balkán-félsziget délkeleti és keleti részén, főleg a mai Bulgária területén.
Keleti újlatin nyelvek és Trákok · Román nyelv és Trákok ·
Zárhang
A zárhang vagy okkluzíva a fonetikában olyan mássalhangzót jelöl, melynek képzése a hangképző szervek által a kiáramló levegő útjának teljes elzárásával, majd a zár feloldásával történik.
Keleti újlatin nyelvek és Zárhang · Román nyelv és Zárhang ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv
- Mi van a közös Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv
- Közötti hasonlóságok Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv
Összehasonlítását Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv
Keleti újlatin nyelvek 91 kapcsolatokat, ugyanakkor Román nyelv 225. Ami közös bennük 58, a Jaccard index 18.35% = 58 / (91 + 225).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Keleti újlatin nyelvek és Román nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
