Közötti hasonlóságok Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet)
Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet) 36 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Birtokos eset, Determináns (nyelvészet), Főnév, Grammatika, Hangsúly (nyelvészet), Határozó, Horvát nyelv, Jelző, Kijelentő mód, Kontextus (nyelvészet), Magánhangzó, Melléknév, Mondat (nyelvészet), Mondatrész, Morféma, Morfológia (nyelvészet), Névelő, Névmás, Nem (nyelvészet), Partikula, Rag, Román nyelv, Segédige, Sorszámnév, Szókincs, Szószerkezet, Szótő, Személy (nyelvészet), ..., Személyes névmás, Szláv nyelvek, Tárgyeset, Tőhangváltás, Tőszámnév, Toldalék. Bővíteni index (6 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Alany (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Isztroromán nyelv · Alanyeset és Szám (nyelvészet) ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Isztroromán nyelv · Birtokos eset és Szám (nyelvészet) ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Determináns (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Isztroromán nyelv · Főnév és Szám (nyelvészet) ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Grammatika és Isztroromán nyelv · Grammatika és Szám (nyelvészet) ·
Hangsúly (nyelvészet)
A hangtan prozódiával foglalkozó ágában a hangsúly terminus a nyelv egyik szupraszegmentális tényezőjét nevezi meg.
Hangsúly (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Hangsúly (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Isztroromán nyelv · Határozó és Szám (nyelvészet) ·
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Isztroromán nyelv · Horvát nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Isztroromán nyelv és Jelző · Jelző és Szám (nyelvészet) ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Isztroromán nyelv és Kijelentő mód · Kijelentő mód és Szám (nyelvészet) ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Isztroromán nyelv és Kontextus (nyelvészet) · Kontextus (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Isztroromán nyelv és Magánhangzó · Magánhangzó és Szám (nyelvészet) ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Isztroromán nyelv és Melléknév · Melléknév és Szám (nyelvészet) ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Isztroromán nyelv és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Isztroromán nyelv és Mondatrész · Mondatrész és Szám (nyelvészet) ·
Morféma
A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.
Isztroromán nyelv és Morféma · Morféma és Szám (nyelvészet) ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Isztroromán nyelv és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Isztroromán nyelv és Névelő · Névelő és Szám (nyelvészet) ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Isztroromán nyelv és Névmás · Névmás és Szám (nyelvészet) ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Isztroromán nyelv és Nem (nyelvészet) · Nem (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) ·
Partikula
A nyelvészetben a partikula egyfajta nem toldalékolható nyelvi elem.
Isztroromán nyelv és Partikula · Partikula és Szám (nyelvészet) ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Isztroromán nyelv és Rag · Rag és Szám (nyelvészet) ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Isztroromán nyelv és Román nyelv · Román nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Isztroromán nyelv és Segédige · Segédige és Szám (nyelvészet) ·
Sorszámnév
A sorszámnév a határozott számnevek fajtájába tartozik, mint határozott számnév pontosan megjelöli a sorrendi helyet (például hetedik, tizedik).
Isztroromán nyelv és Sorszámnév · Sorszámnév és Szám (nyelvészet) ·
Szókincs
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.
Isztroromán nyelv és Szókincs · Szám (nyelvészet) és Szókincs ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Isztroromán nyelv és Szószerkezet · Szám (nyelvészet) és Szószerkezet ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Isztroromán nyelv és Szótő · Szám (nyelvészet) és Szótő ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Isztroromán nyelv és Személy (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Személy (nyelvészet) ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Isztroromán nyelv és Személyes névmás · Szám (nyelvészet) és Személyes névmás ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Isztroromán nyelv és Szláv nyelvek · Szám (nyelvészet) és Szláv nyelvek ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Isztroromán nyelv és Tárgyeset · Szám (nyelvészet) és Tárgyeset ·
Tőhangváltás
A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során.
Isztroromán nyelv és Tőhangváltás · Szám (nyelvészet) és Tőhangváltás ·
Tőszámnév
A tőszámnév a határozott számnevek közé tartozik; pontosan megnevezi magát a számot (például kettő, három).
Isztroromán nyelv és Tőszámnév · Szám (nyelvészet) és Tőszámnév ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Isztroromán nyelv és Toldalék · Szám (nyelvészet) és Toldalék ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet)
- Mi van a közös Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet)
- Közötti hasonlóságok Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet)
Összehasonlítását Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet)
Isztroromán nyelv 186 kapcsolatokat, ugyanakkor Szám (nyelvészet) 92. Ami közös bennük 36, a Jaccard index 12.95% = 36 / (186 + 92).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet). Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: