Közötti hasonlóságok Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv
Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv 78 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Aromán nyelv, Arománok, Újlatin nyelvek, Beszédhang, Birtokos eset, Birtokos névmás, Bolgárok, Determináns (nyelvészet), Dialektus, Duna, Elöljáró, Főnév, Főnévi igenév, Felszólító mód, Görögök, Grammatika, Hangsúly (nyelvészet), Határozó, Határozói igenév, Igeidő, Igekötő, Igemód, Indoeurópai nyelvcsalád, Isztrorománok, Jövevényszó, Jelző, Kérdő névmás, Kötőmód, ..., Kötőszó, Keleti újlatin nyelvek, Kettőshangzó, Kijelentő mód, Kontextus (nyelvészet), Latin írás, Magánhangzó, Meglenorománok, Melléknév, Mondat (nyelvészet), Mutató névmás, Német nyelv, Névelő, Nyugat-Európa, Palatalizáció, Palatális hang, Palóc nyelvjárás, Protoromán nyelv, Rag, Réshang, Részes eset, Román nyelv, Románok, Segédige, Sextil Pușcariu, Sorszámnév, Szám (nyelvészet), Szám (nyelvtan), Szóképzés, Szókincs, Szórend, Szószerkezet, Szótő, Személyes névmás, Szerbek, Szintetikus nyelv, Szláv nyelvek, Sztenderd nyelvváltozat, Tárgy (nyelvtan), Tárgyeset, Tükörfordítás, Timok, Toldalék, Visszaható névmás, Vonatkozó névmás, 10. század, 13. század, 1990-es évek. Bővíteni index (48 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Alany (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Isztroromán nyelv · Alanyeset és Meglenoromán nyelv ·
Aromán nyelv
Keleti újlatin nyelvek: Egyes nyelvészek szerint az aromán nyelv (más néven arumén, makedoromán vagy vlach; beszélői elnevezéseként limba armãneascã, armãneashti vagy armãneashce) a Délkelet-Európában élő arománok önálló nyelve.
Aromán nyelv és Isztroromán nyelv · Aromán nyelv és Meglenoromán nyelv ·
Arománok
Keleti újlatin nyelveket beszélők által lakott régiók Arománok által lakott régiók a Balkánon (sárga színnel) Az arománok egy keleti újlatin nyelvet, az arománt beszélő népesség, amely a legelterjedtebb vélemény szerint a középkorban vált ki a Balkán-félszigeten az i. e. 3. században elkezdődött római hódítások nyomán hat századon át kialakult újlatin ajkú népesség nagyobb csoportjából.
Arománok és Isztroromán nyelv · Arománok és Meglenoromán nyelv ·
Újlatin nyelvek
Az újlatin nyelvek vagy román nyelvek egymással igen közeli rokonságban álló modern nyelvek, amelyek az indoeurópai nyelvek italikus (itáliai) csoportjába tartozó latin nyelv beszélt változataiból alakultak ki.
Újlatin nyelvek és Isztroromán nyelv · Újlatin nyelvek és Meglenoromán nyelv ·
Beszédhang
A fonetikában a beszédhang (idegen szóval fón) olyan nyelvi entitás, amely a kommunikációs folyamatban a beszélőt és a hallgatót összekapcsoló beszédlánc legkisebb észlelhető szegmense.
Beszédhang és Isztroromán nyelv · Beszédhang és Meglenoromán nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Isztroromán nyelv · Birtokos eset és Meglenoromán nyelv ·
Birtokos névmás
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).
Birtokos névmás és Isztroromán nyelv · Birtokos névmás és Meglenoromán nyelv ·
Bolgárok
A bolgárok a bolgár nyelvet beszélő, Kelet-Európában- és a Balkán-félszigeten élő nép.
Bolgárok és Isztroromán nyelv · Bolgárok és Meglenoromán nyelv ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Determináns (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv ·
Dialektus
A nyelvészetben a dialektus vagy nyelvjárás terminus egy adott nyelv azon változatát nevezi meg, amely csak a nyelvterület egy részén használatos.
Dialektus és Isztroromán nyelv · Dialektus és Meglenoromán nyelv ·
Duna
A Duna Európa második leghosszabb folyama az oroszországi Volga után.
Duna és Isztroromán nyelv · Duna és Meglenoromán nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Isztroromán nyelv · Elöljáró és Meglenoromán nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Isztroromán nyelv · Főnév és Meglenoromán nyelv ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Isztroromán nyelv · Főnévi igenév és Meglenoromán nyelv ·
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Felszólító mód és Isztroromán nyelv · Felszólító mód és Meglenoromán nyelv ·
Görögök
A görögök vagy régiesen hellének (görögül: Ελληνες – ellinesz) egy etnikai csoport, akik a Földközi-tenger keleti régióiban élnek, többnyire Görögországban és Cipruson.
Görögök és Isztroromán nyelv · Görögök és Meglenoromán nyelv ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Grammatika és Isztroromán nyelv · Grammatika és Meglenoromán nyelv ·
Hangsúly (nyelvészet)
A hangtan prozódiával foglalkozó ágában a hangsúly terminus a nyelv egyik szupraszegmentális tényezőjét nevezi meg.
Hangsúly (nyelvészet) és Isztroromán nyelv · Hangsúly (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Isztroromán nyelv · Határozó és Meglenoromán nyelv ·
Határozói igenév
A határozói igenév (amit az újlatin nyelvekben a főnévi igenév egyik formáját jelölő latin szó alapján gerundium névvel is jelölnek) az ige egyik személytelen alakja a főnévi és a melléknévi igenév mellett, amely a mondatban általában valamilyen határozói szerepet tölt be.
Határozói igenév és Isztroromán nyelv · Határozói igenév és Meglenoromán nyelv ·
Igeidő
Az igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva.
Igeidő és Isztroromán nyelv · Igeidő és Meglenoromán nyelv ·
Igekötő
Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.
Igekötő és Isztroromán nyelv · Igekötő és Meglenoromán nyelv ·
Igemód
Egyes nyelvekben, mint amilyenek a flektáló nyelvek és az agglutináló nyelvek, az igemód az ige egyik jellegzetes grammatikai kategóriája.
Igemód és Isztroromán nyelv · Igemód és Meglenoromán nyelv ·
Indoeurópai nyelvcsalád
Indoeurópai nyelvcsalád Az indoeurópai nyelvcsalád (elavult elnevezéssel indogermán nyelvcsalád) a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja.
Indoeurópai nyelvcsalád és Isztroromán nyelv · Indoeurópai nyelvcsalád és Meglenoromán nyelv ·
Isztrorománok
A románok elterjedése. Az isztrorománok a legnyugatabbra került águk A žejanei ''Zvončar''-ok Az isztrorománok a vlachok azon ága, amely a középkorban vándorolt el nyugat felé az ún.
Isztroromán nyelv és Isztrorománok · Isztrorománok és Meglenoromán nyelv ·
Jövevényszó
A jövevényszó a nyelvi kölcsönzés egyik tárgya, olyan szó, amely más nyelvből került egy nyelvbe, s abban elterjedt és meghonosodott.
Isztroromán nyelv és Jövevényszó · Jövevényszó és Meglenoromán nyelv ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Isztroromán nyelv és Jelző · Jelző és Meglenoromán nyelv ·
Kérdő névmás
A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban.
Isztroromán nyelv és Kérdő névmás · Kérdő névmás és Meglenoromán nyelv ·
Kötőmód
A kötőmód az igemódok egyike, az indoeurópai nyelvekben a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.
Isztroromán nyelv és Kötőmód · Kötőmód és Meglenoromán nyelv ·
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Isztroromán nyelv és Kötőszó · Kötőszó és Meglenoromán nyelv ·
Keleti újlatin nyelvek
A keleti újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amelybe a román nyelv, az aromán nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv, valamint – a hagyományos nyelvészeti felosztás szerint – a már kihalt dalmát nyelv is tartozik.
Isztroromán nyelv és Keleti újlatin nyelvek · Keleti újlatin nyelvek és Meglenoromán nyelv ·
Kettőshangzó
A hagyományos fonetikában a kettőshangzó (idegen szóval diftongus) egyes szerzők szerint egy szótagban kiejtett két magánhangzó együttese.
Isztroromán nyelv és Kettőshangzó · Kettőshangzó és Meglenoromán nyelv ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Isztroromán nyelv és Kijelentő mód · Kijelentő mód és Meglenoromán nyelv ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Isztroromán nyelv és Kontextus (nyelvészet) · Kontextus (nyelvészet) és Meglenoromán nyelv ·
Latin írás
#ÁTIRÁNYÍTÁS Latin ábécé.
Isztroromán nyelv és Latin írás · Latin írás és Meglenoromán nyelv ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Isztroromán nyelv és Magánhangzó · Magánhangzó és Meglenoromán nyelv ·
Meglenorománok
Románok és vlachoknak nevezett népcsoportok lakta régiók Meglenorománok Vlach Moglena A meglenorománok a vlachnak nevezett népcsoportok egyike.
Isztroromán nyelv és Meglenorománok · Meglenoromán nyelv és Meglenorománok ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Isztroromán nyelv és Melléknév · Meglenoromán nyelv és Melléknév ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Isztroromán nyelv és Mondat (nyelvészet) · Meglenoromán nyelv és Mondat (nyelvészet) ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Isztroromán nyelv és Mutató névmás · Meglenoromán nyelv és Mutató névmás ·
Német nyelv
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv.
Isztroromán nyelv és Német nyelv · Meglenoromán nyelv és Német nyelv ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Isztroromán nyelv és Névelő · Meglenoromán nyelv és Névelő ·
Nyugat-Európa
Nyugat-Európa az európai kontinens nyugati fele.
Isztroromán nyelv és Nyugat-Európa · Meglenoromán nyelv és Nyugat-Európa ·
Palatalizáció
A palatalizáció (a latin palatum „szájpadlás” szóból), másképp jésítés vagy lágyítás olyan mássalhangzó-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg, tehát az eredeti mássalhangzót mondhatni egy j hanggal együtt ejtjük.
Isztroromán nyelv és Palatalizáció · Meglenoromán nyelv és Palatalizáció ·
Palatális hang
Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.
Isztroromán nyelv és Palatális hang · Meglenoromán nyelv és Palatális hang ·
Palóc nyelvjárás
A palóc nyelvjárás az egyik legismertebb magyar nyelvjárás.
Isztroromán nyelv és Palóc nyelvjárás · Meglenoromán nyelv és Palóc nyelvjárás ·
Protoromán nyelv
A keleti újlatin nyelvek mai elterjedése Protoromán nyelvnek a nyelvészek azt a feltételezett egységes nyelvet tekintik, amelyből egyesek szerint a mai román, az aromán, a meglenoromán és az isztroromán nyelvek keletkeztek.
Isztroromán nyelv és Protoromán nyelv · Meglenoromán nyelv és Protoromán nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Isztroromán nyelv és Rag · Meglenoromán nyelv és Rag ·
Réshang
Alveoláris frikatív hang (pl. magyar „sz”) artikulációja A réshang, más néven frikatíva a fonetikában olyan mássalhangzó-képzési mód, melynek során a hangképző szervek valamilyen rést képeznek, amelyen keresztül a levegő kiáramlása folyamatos.
Isztroromán nyelv és Réshang · Meglenoromán nyelv és Réshang ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Isztroromán nyelv és Részes eset · Meglenoromán nyelv és Részes eset ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Isztroromán nyelv és Román nyelv · Meglenoromán nyelv és Román nyelv ·
Románok
A románok (régiesen: oláhok) a román nyelvet beszélő, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában élő nép.
Isztroromán nyelv és Románok · Meglenoromán nyelv és Románok ·
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Isztroromán nyelv és Segédige · Meglenoromán nyelv és Segédige ·
Sextil Pușcariu
Sextil Iosif Pușcariu (Brassó, 1877. január 4. – Törcsvár, 1948. május 5.) román nyelvész.
Isztroromán nyelv és Sextil Pușcariu · Meglenoromán nyelv és Sextil Pușcariu ·
Sorszámnév
A sorszámnév a határozott számnevek fajtájába tartozik, mint határozott számnév pontosan megjelöli a sorrendi helyet (például hetedik, tizedik).
Isztroromán nyelv és Sorszámnév · Meglenoromán nyelv és Sorszámnév ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet) · Meglenoromán nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Szám (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szám (nyelvészet).
Isztroromán nyelv és Szám (nyelvtan) · Meglenoromán nyelv és Szám (nyelvtan) ·
Szóképzés
A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.
Isztroromán nyelv és Szóképzés · Meglenoromán nyelv és Szóképzés ·
Szókincs
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.
Isztroromán nyelv és Szókincs · Meglenoromán nyelv és Szókincs ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Isztroromán nyelv és Szórend · Meglenoromán nyelv és Szórend ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Isztroromán nyelv és Szószerkezet · Meglenoromán nyelv és Szószerkezet ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Isztroromán nyelv és Szótő · Meglenoromán nyelv és Szótő ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Isztroromán nyelv és Személyes névmás · Meglenoromán nyelv és Személyes névmás ·
Szerbek
A szerbek (szerbül Срби / Srbi, magyarul régebben rácok) délszláv népcsoport a Balkán-félsziget középső részén, főleg Szerbiában, de jelentős szerb közösség él még Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Koszovóban is.
Isztroromán nyelv és Szerbek · Meglenoromán nyelv és Szerbek ·
Szintetikus nyelv
A szintetikus nyelv a jelentéstömörítés mértéke szempontjából olyan nyelv, amelyben a nyelvtani viszonyítás és a szóképzés jellemzően a tőszóhoz adott toldalékokkal (ragozással), illetve képzőkkel történik.
Isztroromán nyelv és Szintetikus nyelv · Meglenoromán nyelv és Szintetikus nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Isztroromán nyelv és Szláv nyelvek · Meglenoromán nyelv és Szláv nyelvek ·
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Isztroromán nyelv és Sztenderd nyelvváltozat · Meglenoromán nyelv és Sztenderd nyelvváltozat ·
Tárgy (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Tárgy (nyelvészet).
Isztroromán nyelv és Tárgy (nyelvtan) · Meglenoromán nyelv és Tárgy (nyelvtan) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Isztroromán nyelv és Tárgyeset · Meglenoromán nyelv és Tárgyeset ·
Tükörfordítás
A tükörfordítás a fordítás gyakorlatában olyan szó szerinti fordítást jelent, amely eredménye nem mindig helyes a célnyelv sztenderd változata szerint, de a kontrasztív nyelvészetben, a történeti nyelvészetben és a lexikológiában ez a terminus idegen nyelvből való kölcsönzés egyik típusát nevezi meg, mint vegyes, azaz egyszerre nyelven belüli és azon kívüli eszközét a nyelv gyarapításának új egységekkel, főleg a szókészlet és a frazeológia terén, de kisebb mértékben grammatikai téren is.
Isztroromán nyelv és Tükörfordítás · Meglenoromán nyelv és Tükörfordítás ·
Timok
A Timok folyó Szerbia és Bulgária területén, a Duna jobb oldali mellékfolyója.
Isztroromán nyelv és Timok · Meglenoromán nyelv és Timok ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Isztroromán nyelv és Toldalék · Meglenoromán nyelv és Toldalék ·
Visszaható névmás
A grammatikában a visszaható névmás olyan névmás, amely cselekvőre utal, rendszerint ige vagy igenév alanyára, és ez esetben a névmás az ige(név) tárgya vagy határozója.
Isztroromán nyelv és Visszaható névmás · Meglenoromán nyelv és Visszaható névmás ·
Vonatkozó névmás
A hagyományos nyelvtanban a vonatkozó névmás „élőlényekre, élettelen tárgyakra, elvont fogalmakra, ezek tulajdonságára, mennyiségére előre- vagy visszautaló szó.
Isztroromán nyelv és Vonatkozó névmás · Meglenoromán nyelv és Vonatkozó névmás ·
10. század
A 10.
10. század és Isztroromán nyelv · 10. század és Meglenoromán nyelv ·
13. század
A 13.
13. század és Isztroromán nyelv · 13. század és Meglenoromán nyelv ·
1990-es évek
Nincs leírás.
1990-es évek és Isztroromán nyelv · 1990-es évek és Meglenoromán nyelv ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv
- Mi van a közös Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv
- Közötti hasonlóságok Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv
Összehasonlítását Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv
Isztroromán nyelv 186 kapcsolatokat, ugyanakkor Meglenoromán nyelv 169. Ami közös bennük 78, a Jaccard index 21.97% = 78 / (186 + 169).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Isztroromán nyelv és Meglenoromán nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: