Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv 46 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alárendelés (nyelvészet), Főmondat, Főnév, Főnévi igenév, Felszólító mód, Feltételes mód, Feltételes mellékmondat, Flektáló nyelv, Flexió (nyelvészet), Francia nyelv, Határozói igenév, Ige (nyelvészet), Igeidő, Igemód, Igenév, Igenem, Irodalmi nyelv, Jelző, Kötőmód, Kötőszó, Kijelentő mód, Latin nyelv, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Mellékmondat, Melléknév, Melléknévi igenév, Mondat (nyelvészet), Mondattan, ..., Morféma, Morfológia (nyelvészet), Névmás, Névszó, Nem (nyelvtan), Olasz nyelv, Rag, Részes eset, Segédige, Supinum, Szótag, Szinonímia, Tárgyeset, Tőhangváltás, Toldalék, Visszaható névmás. Bővíteni index (16 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Alany (nyelvészet) és Román nyelv ·
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Alárendelés (nyelvészet) és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Alárendelés (nyelvészet) és Román nyelv ·
Főmondat
A hagyományos szintaxisban a főmondat fogalmának több értelmezése található különböző nyelvek grammatikáiban és különböző szerzőknél.
Főmondat és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Főmondat és Román nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Főnév és Román nyelv ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Főnévi igenév és Román nyelv ·
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Felszólító mód és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Felszólító mód és Román nyelv ·
Feltételes mód
Egyes nyelvek alaktani rendszerében a feltételes mód olyan igemód, amely használata csaknem mindig modális jellegű.
Feltételes mód és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Feltételes mód és Román nyelv ·
Feltételes mellékmondat
A szintaxisban (mondattanban) a feltételes mellékmondat általános meghatározása szerint azt fejezi ki, hogy mely feltétel teljesülésével vagy nem teljesülésével valósul meg vagy nem valósul meg a főmondatban foglalt cselekvés, történés vagy állapot.
Feltételes mellékmondat és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Feltételes mellékmondat és Román nyelv ·
Flektáló nyelv
A flektáló, hajlító vagy fúziós nyelvek azok a szintetikus nyelvek, amelyek a nyelvtani viszonyokat a szóalakok megváltoztatásával (flexióval) – ragozással, szóképzéssel, illetve a szótő változtatásával – képesek kifejezni.
Flektáló nyelv és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Flektáló nyelv és Román nyelv ·
Flexió (nyelvészet)
spanyol ’macska’ szón keresztül:'''GAT'''-: szótőGAT'''O''': hímnem, egyes számGAT'''A''': nőnem, egyes számGAT'''OS''': hímnem, többes számGAT'''AS''': nőnem, többes számGATO'''S''': jelöletlen többes szám A flexió, flektálás vagy hajlítás a nyelvészetben a flektáló nyelvekre jellemző szóalak-változtatás, amellyel a különböző nyelvtani viszonyokat kifejezik.
Flexió (nyelvészet) és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Flexió (nyelvészet) és Román nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Francia nyelv és Román nyelv ·
Határozói igenév
A határozói igenév (amit az újlatin nyelvekben a főnévi igenév egyik formáját jelölő latin szó alapján gerundium névvel is jelölnek) az ige egyik személytelen alakja a főnévi és a melléknévi igenév mellett, amely a mondatban általában valamilyen határozói szerepet tölt be.
Határozói igenév és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Határozói igenév és Román nyelv ·
Ige (nyelvészet)
Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, (aspektus) szerint változtathatja.
Ige (nyelvészet) és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Ige (nyelvészet) és Román nyelv ·
Igeidő
Az igeidő (latinul tempus) alaktani kategória, amellyel a nyelvek a cselekvés, történés, állapot idejét fejezik ki a közlés idejéhez viszonyítva.
Igeidő és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Igeidő és Román nyelv ·
Igemód
Egyes nyelvekben, mint amilyenek a flektáló nyelvek és az agglutináló nyelvek, az igemód az ige egyik jellegzetes grammatikai kategóriája.
Igemód és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Igemód és Román nyelv ·
Igenév
Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi.
Igenév és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Igenév és Román nyelv ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Igenem és Igeragozás és igehasználat a román nyelvben · Igenem és Román nyelv ·
Irodalmi nyelv
Szociolingvisztikai szempontból az irodalmi nyelv a nyelv egyik változata.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Irodalmi nyelv · Irodalmi nyelv és Román nyelv ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Jelző · Jelző és Román nyelv ·
Kötőmód
A kötőmód az igemódok egyike, az indoeurópai nyelvekben a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Kötőmód · Kötőmód és Román nyelv ·
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Kötőszó · Kötőszó és Román nyelv ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Kijelentő mód · Kijelentő mód és Román nyelv ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Latin nyelv · Latin nyelv és Román nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Román nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Román nyelv ·
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Mellékmondat · Mellékmondat és Román nyelv ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Melléknév · Melléknév és Román nyelv ·
Melléknévi igenév
A melléknévi igenév vagy – latin szóval – participium (bár ez valamivel tágabb fogalmat jelöl) – az ige egyik személytelen alakja (a főnévi és a határozói igenév mellett), amely a mondatban általában melléknévi szerepet tölt be.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Melléknévi igenév · Melléknévi igenév és Román nyelv ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Román nyelv ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Mondattan · Mondattan és Román nyelv ·
Morféma
A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Morféma · Morféma és Román nyelv ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Román nyelv ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Névmás · Névmás és Román nyelv ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Névszó · Névszó és Román nyelv ·
Nem (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Nem (nyelvtan) · Nem (nyelvtan) és Román nyelv ·
Olasz nyelv
Az olasz nyelv (olaszul lingua italiana) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek csoportjába tartozik.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Olasz nyelv · Olasz nyelv és Román nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Rag · Rag és Román nyelv ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Részes eset · Részes eset és Román nyelv ·
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Segédige · Román nyelv és Segédige ·
Supinum
A supinum a latin nyelvben a főnévi igenév egyik fajtája, az ige negyedik személytelen alakja a másik két főnévi igenév (infinitivus, gerundium) és a melléknévi igenevek mellett.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Supinum · Román nyelv és Supinum ·
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Szótag · Román nyelv és Szótag ·
Szinonímia
A szemantikában a szinonímia (magyar megfelelője rokonértelműség) a nyelvi entitások között lehetséges jelentési viszonyok egyike.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Szinonímia · Román nyelv és Szinonímia ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Tárgyeset · Román nyelv és Tárgyeset ·
Tőhangváltás
A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Tőhangváltás · Román nyelv és Tőhangváltás ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Toldalék · Román nyelv és Toldalék ·
Visszaható névmás
A grammatikában a visszaható névmás olyan névmás, amely cselekvőre utal, rendszerint ige vagy igenév alanyára, és ez esetben a névmás az ige(név) tárgya vagy határozója.
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Visszaható névmás · Román nyelv és Visszaható névmás ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv
- Mi van a közös Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv
- Közötti hasonlóságok Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv
Összehasonlítását Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv
Igeragozás és igehasználat a román nyelvben 67 kapcsolatokat, ugyanakkor Román nyelv 225. Ami közös bennük 46, a Jaccard index 15.75% = 46 / (67 + 225).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Igeragozás és igehasználat a román nyelvben és Román nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
