Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet)
Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet) 44 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Angol nyelv, Élőség, Birtokos személyjel, Elöljáró, Főnév, Főnévi igenév, Flektáló nyelv, Francia nyelv, Határozatlan névmás, Határozó, Határozói igenév, Határozószó, Ige (nyelvészet), Igenem, Jelző, Kérdő névmás, Közép-délszláv diarendszer, Magyar nyelv, Melléknévi igenév, Mondat (nyelvészet), Mondatrész, Montenegrói nyelv, Morfológia (nyelvészet), Mutató névmás, Névelő, Névszó, Névszóragozás, Névutó, ..., Nem (nyelvészet), Rag, Szám (nyelvészet), Számnév, Szócsalád, Szófaj, Szórend, Szószerkezet, Szemantika, Személyes névmás, Szerb nyelv, Tárgyeset, Visszaható névmás, Vonatkozó névmás. Bővíteni index (14 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Horvát nyelv · Alany (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Horvát nyelv · Alanyeset és Tárgy (nyelvészet) ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Horvát nyelv · Angol nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Élőség
A nyelvészetben az élőség és ellentéte, az élettelenség elsősorban azon a természetes különbségen alapszik, amely élőlények és nem élőlények között van.
Élőség és Horvát nyelv · Élőség és Tárgy (nyelvészet) ·
Birtokos személyjel
A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.
Birtokos személyjel és Horvát nyelv · Birtokos személyjel és Tárgy (nyelvészet) ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Horvát nyelv · Elöljáró és Tárgy (nyelvészet) ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Horvát nyelv · Főnév és Tárgy (nyelvészet) ·
Főnévi igenév
A főnévi igenév (a latinban legismertebb megfelelője az infinitivus) az ige egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni.
Főnévi igenév és Horvát nyelv · Főnévi igenév és Tárgy (nyelvészet) ·
Flektáló nyelv
A flektáló, hajlító vagy fúziós nyelvek azok a szintetikus nyelvek, amelyek a nyelvtani viszonyokat a szóalakok megváltoztatásával (flexióval) – ragozással, szóképzéssel, illetve a szótő változtatásával – képesek kifejezni.
Flektáló nyelv és Horvát nyelv · Flektáló nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Horvát nyelv · Francia nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Határozatlan névmás
A hagyományos grammatikában a határozatlan névmás terminus heterogén szóosztályt nevez meg.
Határozatlan névmás és Horvát nyelv · Határozatlan névmás és Tárgy (nyelvészet) ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Horvát nyelv · Határozó és Tárgy (nyelvészet) ·
Határozói igenév
A határozói igenév (amit az újlatin nyelvekben a főnévi igenév egyik formáját jelölő latin szó alapján gerundium névvel is jelölnek) az ige egyik személytelen alakja a főnévi és a melléknévi igenév mellett, amely a mondatban általában valamilyen határozói szerepet tölt be.
Határozói igenév és Horvát nyelv · Határozói igenév és Tárgy (nyelvészet) ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Határozószó és Horvát nyelv · Határozószó és Tárgy (nyelvészet) ·
Ige (nyelvészet)
Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, (aspektus) szerint változtathatja.
Horvát nyelv és Ige (nyelvészet) · Ige (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Horvát nyelv és Igenem · Igenem és Tárgy (nyelvészet) ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Horvát nyelv és Jelző · Jelző és Tárgy (nyelvészet) ·
Kérdő névmás
A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban.
Horvát nyelv és Kérdő névmás · Kérdő névmás és Tárgy (nyelvészet) ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Horvát nyelv és Közép-délszláv diarendszer · Közép-délszláv diarendszer és Tárgy (nyelvészet) ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Horvát nyelv és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Melléknévi igenév
A melléknévi igenév vagy – latin szóval – participium (bár ez valamivel tágabb fogalmat jelöl) – az ige egyik személytelen alakja (a főnévi és a határozói igenév mellett), amely a mondatban általában melléknévi szerepet tölt be.
Horvát nyelv és Melléknévi igenév · Melléknévi igenév és Tárgy (nyelvészet) ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Horvát nyelv és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Horvát nyelv és Mondatrész · Mondatrész és Tárgy (nyelvészet) ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Montenegrói nyelv · Montenegrói nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Horvát nyelv és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Horvát nyelv és Mutató névmás · Mutató névmás és Tárgy (nyelvészet) ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Horvát nyelv és Névelő · Névelő és Tárgy (nyelvészet) ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Horvát nyelv és Névszó · Névszó és Tárgy (nyelvészet) ·
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Horvát nyelv és Névszóragozás · Névszóragozás és Tárgy (nyelvészet) ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Horvát nyelv és Névutó · Névutó és Tárgy (nyelvészet) ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Horvát nyelv és Nem (nyelvészet) · Nem (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Horvát nyelv és Rag · Rag és Tárgy (nyelvészet) ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Horvát nyelv és Szám (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Tárgy (nyelvészet) ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Horvát nyelv és Számnév · Számnév és Tárgy (nyelvészet) ·
Szócsalád
A szóalaktanban és a szókészlettanban használt szócsalád terminus olyan szavak csoportját jelenti, amelyek ugyanabból a szóból származnak vagy azzal összetett szót alkotnak.
Horvát nyelv és Szócsalád · Szócsalád és Tárgy (nyelvészet) ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Horvát nyelv és Szófaj · Szófaj és Tárgy (nyelvészet) ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Horvát nyelv és Szórend · Szórend és Tárgy (nyelvészet) ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Horvát nyelv és Szószerkezet · Szószerkezet és Tárgy (nyelvészet) ·
Szemantika
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik.
Horvát nyelv és Szemantika · Szemantika és Tárgy (nyelvészet) ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Horvát nyelv és Személyes névmás · Személyes névmás és Tárgy (nyelvészet) ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Szerb nyelv · Szerb nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Horvát nyelv és Tárgyeset · Tárgy (nyelvészet) és Tárgyeset ·
Visszaható névmás
A grammatikában a visszaható névmás olyan névmás, amely cselekvőre utal, rendszerint ige vagy igenév alanyára, és ez esetben a névmás az ige(név) tárgya vagy határozója.
Horvát nyelv és Visszaható névmás · Tárgy (nyelvészet) és Visszaható névmás ·
Vonatkozó névmás
A hagyományos nyelvtanban a vonatkozó névmás „élőlényekre, élettelen tárgyakra, elvont fogalmakra, ezek tulajdonságára, mennyiségére előre- vagy visszautaló szó.
Horvát nyelv és Vonatkozó névmás · Tárgy (nyelvészet) és Vonatkozó névmás ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet)
- Mi van a közös Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet)
- Közötti hasonlóságok Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet)
Összehasonlítását Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet)
Horvát nyelv 334 kapcsolatokat, ugyanakkor Tárgy (nyelvészet) 66. Ami közös bennük 44, a Jaccard index 11.00% = 44 / (334 + 66).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet). Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
