Közötti hasonlóságok Horvát nyelv és Szóösszetétel
Horvát nyelv és Szóösszetétel 47 közös dolog (a Uniópédia): Angol nyelv, Anyanyelv, Belgrád, Birtokos eset, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Főnév, Felszólító mód, Francia nyelv, Görög nyelv, Határozó, Határozószó, Helyesírás, Igekötő, Jövevényszó, Közép-délszláv diarendszer, Kijelentő mód, Latin nyelv, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknév, Mondat (nyelvészet), Mondattan, Montenegrói nyelv, Morfológia (nyelvészet), Német nyelv, Névutó, Rag, Regiszter (nyelvészet), ..., Szám (nyelvészet), Számnév, Szóalkotás, Szófaj, Szóképzés, Szórend, Szószerkezet, Szótő, Szemantika, Személy (nyelvészet), Szerb nyelv, Szláv nyelvek, Tárgy (nyelvészet), Tárgyeset, Török nyelv, Tükörfordítás, Toldalék. Bővíteni index (17 több) »
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Horvát nyelv · Angol nyelv és Szóösszetétel ·
Anyanyelv
Anyanyelvnek azt a nyelvet vagy nyelveket nevezzük, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől megtanul, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni, illetve gondolatait ezen a nyelven képes a legkönnyebben kifejezni.
Anyanyelv és Horvát nyelv · Anyanyelv és Szóösszetétel ·
Belgrád
Belgrád (eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Fehérvár, Nándorfehérvár, a 16. és a 19. század között n > l hangváltozással gyakran Lándorfejérvár („Bolgárfehérvár”) változatban is, szerbül 'Fehérvár' jelentéssel Београд / Beograd) Szerbia fővárosa és egyben legnagyobb városa.
Belgrád és Horvát nyelv · Belgrád és Szóösszetétel ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Horvát nyelv · Birtokos eset és Szóösszetétel ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Determináns (nyelvészet) és Horvát nyelv · Determináns (nyelvészet) és Szóösszetétel ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Horvát nyelv · Elöljáró és Szóösszetétel ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Főnév és Horvát nyelv · Főnév és Szóösszetétel ·
Felszólító mód
Különféle grammatikákban a felszólító módról nem egységesek a nézetek.
Felszólító mód és Horvát nyelv · Felszólító mód és Szóösszetétel ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Francia nyelv és Horvát nyelv · Francia nyelv és Szóösszetétel ·
Görög nyelv
A görög nyelv az ógörögből eredeztethető, az indoeurópai nyelvcsalád hellén ágába tartozó nyelv.
Görög nyelv és Horvát nyelv · Görög nyelv és Szóösszetétel ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Határozó és Horvát nyelv · Határozó és Szóösszetétel ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Határozószó és Horvát nyelv · Határozószó és Szóösszetétel ·
Helyesírás
A nyelvészetben a helyesírás (idegen szóval ortográfia Bussmann 1998, 845–846. o.Dubois 2002, 337–338. o.Kálmán – Trón 2007, 13. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 343. o.Constantinescu-Dobridor 1998, ’helyesírás’ szócikk. A helyesírás, mint a sztenderd nyelvváltozat általában, tudatos emberi alkotás.Nádasdy 2006, 668–673. o. Előbb többféle írástudók, majd nyelvészek dolgozták ki nemcsak nyelvészeti, hanem társadalmi és kulturális alkotásként,Barić 1997, p.65–66. o. és szabályzatokban, szótárakban, tankönyvekben és egyéb munkákban rögzítették. A nyelvközösség azon természetes igényének felel meg, hogy közös viszonyítási alapja legyen nyelve írásának. A nyelv valóságára alapszik, de ugyanakkor többféle nyelven kívüli, kulturális, vallási, politikai, történelmi tényezőkre is. Arra törekszik, hogy a lehető legegységesebb szabályokat alkosson, de nem teheti egyetlen elv alapján, hanem arra kényszerül, hogy több elvet alkalmazzon, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ezért a szabályai nem felelnek meg teljesen a valóságosan beszélt nyelvnek, hanem konvencionálisak. Ugyanakkor, mivel a nyelv folyton változik, a helyesírás elmarad tőle. Ez különösen nyilvánvaló a hosszú kulturális hagyománnyal rendelkező nyelvek esetében, mint amilyenek az angol, a francia, a német, a görög, az ír vagy a tibeti. Egyes nyelvészek szerint jellegzetességei miatt a helyesírás nem tekinthető tudományosnak, mivel nem azzal foglalkozik, ami van, mint a tudomány, hanem azzal, aminek alkotói szerint lennie kéne.
Helyesírás és Horvát nyelv · Helyesírás és Szóösszetétel ·
Igekötő
Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.
Horvát nyelv és Igekötő · Igekötő és Szóösszetétel ·
Jövevényszó
A jövevényszó a nyelvi kölcsönzés egyik tárgya, olyan szó, amely más nyelvből került egy nyelvbe, s abban elterjedt és meghonosodott.
Horvát nyelv és Jövevényszó · Jövevényszó és Szóösszetétel ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Horvát nyelv és Közép-délszláv diarendszer · Közép-délszláv diarendszer és Szóösszetétel ·
Kijelentő mód
A grammatikában a kijelentő mód (latinul indicativus) az az igemód, amellyel a beszélő jellegzetesen azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, állapot stb.
Horvát nyelv és Kijelentő mód · Kijelentő mód és Szóösszetétel ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Horvát nyelv és Latin nyelv · Latin nyelv és Szóösszetétel ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Horvát nyelv és Magánhangzó · Magánhangzó és Szóösszetétel ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Horvát nyelv és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Szóösszetétel ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Horvát nyelv és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Szóösszetétel ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Horvát nyelv és Melléknév · Melléknév és Szóösszetétel ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Horvát nyelv és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Szóösszetétel ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Horvát nyelv és Mondattan · Mondattan és Szóösszetétel ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Montenegrói nyelv · Montenegrói nyelv és Szóösszetétel ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Horvát nyelv és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Szóösszetétel ·
Német nyelv
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv.
Horvát nyelv és Német nyelv · Német nyelv és Szóösszetétel ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Horvát nyelv és Névutó · Névutó és Szóösszetétel ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Horvát nyelv és Rag · Rag és Szóösszetétel ·
Regiszter (nyelvészet)
A szociolingvisztikában a nyelvi regiszter terminus olyan nyelvváltozat-típust nevez meg, amelynek többféle, nyelvészeti irányzattól vagy nyelvésztől függő kezelése található, és ugyanakkor több terminus is a megnevezésére.
Horvát nyelv és Regiszter (nyelvészet) · Regiszter (nyelvészet) és Szóösszetétel ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Horvát nyelv és Szám (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Szóösszetétel ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Horvát nyelv és Számnév · Számnév és Szóösszetétel ·
Szóalkotás
A nyelvészetben a szóalkotás terminus a szókészlet gyarapításának fő nyelven belüli eszközét nevezi meg, olyan módok együttesét, amelyekkel új lexémák jönnek létre már meglévő nyelvi anyag alapján.
Horvát nyelv és Szóalkotás · Szóösszetétel és Szóalkotás ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Horvát nyelv és Szófaj · Szóösszetétel és Szófaj ·
Szóképzés
A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.
Horvát nyelv és Szóképzés · Szóösszetétel és Szóképzés ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Horvát nyelv és Szórend · Szóösszetétel és Szórend ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Horvát nyelv és Szószerkezet · Szóösszetétel és Szószerkezet ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Horvát nyelv és Szótő · Szóösszetétel és Szótő ·
Szemantika
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik.
Horvát nyelv és Szemantika · Szóösszetétel és Szemantika ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Horvát nyelv és Személy (nyelvészet) · Szóösszetétel és Személy (nyelvészet) ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Horvát nyelv és Szerb nyelv · Szóösszetétel és Szerb nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Horvát nyelv és Szláv nyelvek · Szóösszetétel és Szláv nyelvek ·
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet) · Szóösszetétel és Tárgy (nyelvészet) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Horvát nyelv és Tárgyeset · Szóösszetétel és Tárgyeset ·
Török nyelv
A török nyelv, pontosabban törökországi török nyelv (Türkçe vagy Türk dili) az altaji nyelvcsalád török ágán belül a köztörök nyelvek oguz csoportjába tartozik.
Horvát nyelv és Török nyelv · Szóösszetétel és Török nyelv ·
Tükörfordítás
A tükörfordítás a fordítás gyakorlatában olyan szó szerinti fordítást jelent, amely eredménye nem mindig helyes a célnyelv sztenderd változata szerint, de a kontrasztív nyelvészetben, a történeti nyelvészetben és a lexikológiában ez a terminus idegen nyelvből való kölcsönzés egyik típusát nevezi meg, mint vegyes, azaz egyszerre nyelven belüli és azon kívüli eszközét a nyelv gyarapításának új egységekkel, főleg a szókészlet és a frazeológia terén, de kisebb mértékben grammatikai téren is.
Horvát nyelv és Tükörfordítás · Szóösszetétel és Tükörfordítás ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Horvát nyelv és Szóösszetétel
- Mi van a közös Horvát nyelv és Szóösszetétel
- Közötti hasonlóságok Horvát nyelv és Szóösszetétel
Összehasonlítását Horvát nyelv és Szóösszetétel
Horvát nyelv 334 kapcsolatokat, ugyanakkor Szóösszetétel 139. Ami közös bennük 47, a Jaccard index 9.94% = 47 / (334 + 139).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Horvát nyelv és Szóösszetétel. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: