Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv
Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv 34 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet), Angol nyelv, Birtokos eset, Bosnyák nyelv, Elöljáró, Főnév, Francia nyelv, Hasonulás, Határozó, Határozószó, Horvát nyelv, Ige (nyelvészet), Jövevényszó, Kötőszó, Közép-délszláv diarendszer, Kontextus (nyelvészet), Latin ábécé, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Mellékmondat, Melléknév, Mondattan, Montenegrói nyelv, Nyelv, Nyelvtani nem, Rag, Szám (nyelvészet), ..., Szófajváltás, Szóképzés, Szótag, Toldalék. Bővíteni index (4 több) »
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Fokozás (nyelvészet) · Alany (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Fokozás (nyelvészet) · Alanyeset és Szerb nyelv ·
Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet)
A nyelvészetben az analitizmus és a szintetizmus a klasszikus morfológiai nyelvtipológiában használt szakszavak.
Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet) és Fokozás (nyelvészet) · Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Fokozás (nyelvészet) · Angol nyelv és Szerb nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Fokozás (nyelvészet) · Birtokos eset és Szerb nyelv ·
Bosnyák nyelv
A bosnyák nyelv (bosnyákul: bosanski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Bosnyák nyelv és Fokozás (nyelvészet) · Bosnyák nyelv és Szerb nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Fokozás (nyelvészet) · Elöljáró és Szerb nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Fokozás (nyelvészet) és Főnév · Főnév és Szerb nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Fokozás (nyelvészet) és Francia nyelv · Francia nyelv és Szerb nyelv ·
Hasonulás
A hasonulás (idegen szóval asszimiláció) olyan hangváltozás, amikor egy hang a szomszédos hang hatására megváltozik: ahhoz hasonlóvá vagy azzal azonossá válik (részleges, ill. teljes hasonulás).
Fokozás (nyelvészet) és Hasonulás · Hasonulás és Szerb nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Fokozás (nyelvészet) és Határozó · Határozó és Szerb nyelv ·
Határozószó
A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.
Fokozás (nyelvészet) és Határozószó · Határozószó és Szerb nyelv ·
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Fokozás (nyelvészet) és Horvát nyelv · Horvát nyelv és Szerb nyelv ·
Ige (nyelvészet)
Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező, ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, (aspektus) szerint változtathatja.
Fokozás (nyelvészet) és Ige (nyelvészet) · Ige (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Jövevényszó
A jövevényszó a nyelvi kölcsönzés egyik tárgya, olyan szó, amely más nyelvből került egy nyelvbe, s abban elterjedt és meghonosodott.
Fokozás (nyelvészet) és Jövevényszó · Jövevényszó és Szerb nyelv ·
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Fokozás (nyelvészet) és Kötőszó · Kötőszó és Szerb nyelv ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Fokozás (nyelvészet) és Közép-délszláv diarendszer · Közép-délszláv diarendszer és Szerb nyelv ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Fokozás (nyelvészet) és Kontextus (nyelvészet) · Kontextus (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Latin ábécé
A latin ábécé, amelyet a magyar nyelv is használ, a következő betűkből áll: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z.
Fokozás (nyelvészet) és Latin ábécé · Latin ábécé és Szerb nyelv ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Fokozás (nyelvészet) és Magánhangzó · Magánhangzó és Szerb nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Fokozás (nyelvészet) és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Szerb nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Fokozás (nyelvészet) és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Szerb nyelv ·
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Fokozás (nyelvészet) és Mellékmondat · Mellékmondat és Szerb nyelv ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Fokozás (nyelvészet) és Melléknév · Melléknév és Szerb nyelv ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Fokozás (nyelvészet) és Mondattan · Mondattan és Szerb nyelv ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Fokozás (nyelvészet) és Montenegrói nyelv · Montenegrói nyelv és Szerb nyelv ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Fokozás (nyelvészet) és Nyelv · Nyelv és Szerb nyelv ·
Nyelvtani nem
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nem (nyelvészet).
Fokozás (nyelvészet) és Nyelvtani nem · Nyelvtani nem és Szerb nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Fokozás (nyelvészet) és Rag · Rag és Szerb nyelv ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Fokozás (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) · Szám (nyelvészet) és Szerb nyelv ·
Szófajváltás
A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.
Fokozás (nyelvészet) és Szófajváltás · Szófajváltás és Szerb nyelv ·
Szóképzés
A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.
Fokozás (nyelvészet) és Szóképzés · Szóképzés és Szerb nyelv ·
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Fokozás (nyelvészet) és Szótag · Szótag és Szerb nyelv ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Fokozás (nyelvészet) és Toldalék · Szerb nyelv és Toldalék ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv
- Mi van a közös Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv
- Közötti hasonlóságok Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv
Összehasonlítását Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv
Fokozás (nyelvészet) 54 kapcsolatokat, ugyanakkor Szerb nyelv 272. Ami közös bennük 34, a Jaccard index 10.43% = 34 / (54 + 272).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Fokozás (nyelvészet) és Szerb nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
