Logo
Uniópédia
Kommunikáció
Szerezd meg: Google Play
Új! Töltse Uniópédia az Android™ készülék!
Ingyenes
Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
 

Fokozás (nyelvészet) és Névelő

Parancsikonokat: Különbségeket, Hasonlóságok, Jaccard hasonlósági koefficiens, Referenciák.

Közötti különbség Fokozás (nyelvészet) és Névelő

Fokozás (nyelvészet) vs. Névelő

A grammatikában a fokozás a legszélesebb értelemben vett tárgyak melléknevekkel kifejezett tulajdonságai és az igék által kifejezett cselekvés, történés, állapot stb. nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.

Közötti hasonlóságok Fokozás (nyelvészet) és Névelő

Fokozás (nyelvészet) és Névelő 19 közös dolog (a Uniópédia): Adamikné Jászó Anna, Alanyeset, Angol nyelv, Birtokos eset, Elöljáró, Főnév, Francia nyelv, Határozó, Határozószó, Latin nyelv, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknév, Nyelv, Román nyelv, Szám (nyelvészet), Szókincs, Toldalék.

Adamikné Jászó Anna

Adamikné Jászó Anna (Budapest, 1942. július 14. –) magyar nyelvész, professor emerita.

Adamikné Jászó Anna és Fokozás (nyelvészet) · Adamikné Jászó Anna és Névelő · Többet látni »

Alanyeset

A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.

Alanyeset és Fokozás (nyelvészet) · Alanyeset és Névelő · Többet látni »

Angol nyelv

Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.

Angol nyelv és Fokozás (nyelvészet) · Angol nyelv és Névelő · Többet látni »

Birtokos eset

A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.

Birtokos eset és Fokozás (nyelvészet) · Birtokos eset és Névelő · Többet látni »

Elöljáró

A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).

Elöljáró és Fokozás (nyelvészet) · Elöljáró és Névelő · Többet látni »

Főnév

A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.

Fokozás (nyelvészet) és Főnév · Főnév és Névelő · Többet látni »

Francia nyelv

A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.

Fokozás (nyelvészet) és Francia nyelv · Francia nyelv és Névelő · Többet látni »

Határozó

A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.

Fokozás (nyelvészet) és Határozó · Határozó és Névelő · Többet látni »

Határozószó

A grammatikában a határozószó olyan szófaj, amelynek hagyományos meghatározása szerint mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.

Fokozás (nyelvészet) és Határozószó · Határozószó és Névelő · Többet látni »

Latin nyelv

A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.

Fokozás (nyelvészet) és Latin nyelv · Latin nyelv és Névelő · Többet látni »

Magánhangzó

A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.

Fokozás (nyelvészet) és Magánhangzó · Magánhangzó és Névelő · Többet látni »

Magyar nyelv

A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.

Fokozás (nyelvészet) és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Névelő · Többet látni »

Mássalhangzó

A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.

Fokozás (nyelvészet) és Mássalhangzó · Mássalhangzó és Névelő · Többet látni »

Melléknév

A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.

Fokozás (nyelvészet) és Melléknév · Melléknév és Névelő · Többet látni »

Nyelv

A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.

Fokozás (nyelvészet) és Nyelv · Névelő és Nyelv · Többet látni »

Román nyelv

A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.

Fokozás (nyelvészet) és Román nyelv · Névelő és Román nyelv · Többet látni »

Szám (nyelvészet)

A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.

Fokozás (nyelvészet) és Szám (nyelvészet) · Névelő és Szám (nyelvészet) · Többet látni »

Szókincs

Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.

Fokozás (nyelvészet) és Szókincs · Névelő és Szókincs · Többet látni »

Toldalék

A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.

Fokozás (nyelvészet) és Toldalék · Névelő és Toldalék · Többet látni »

A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol

Összehasonlítását Fokozás (nyelvészet) és Névelő

Fokozás (nyelvészet) 54 kapcsolatokat, ugyanakkor Névelő 55. Ami közös bennük 19, a Jaccard index 17.43% = 19 / (54 + 55).

Referenciák

Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Fokozás (nyelvészet) és Névelő. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:

Hé! Mi vagyunk a Facebook-on most! »