Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Eszközhatározó eset és Horvát nyelv
Eszközhatározó eset és Horvát nyelv 37 közös dolog (a Uniópédia): Alanyeset, Angol nyelv, Élőség, Birtokos személyjel, Elöljáró, Főnév, Flektáló nyelv, Hasonulás, Határozó, Igenem, Indoeurópai nyelvcsalád, Jelző, Közép-délszláv diarendszer, Kontextus (nyelvészet), Latin nyelv, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknév, Mondatrész, Mondattan, Montenegrói nyelv, Névelő, Névszó, Névszóragozás, Névutó, Nem (nyelvészet), Palatális hang, Rag, Részes eset, Szám (nyelvészet), ..., Szófaj, Szótő, Személyes névmás, Szerb nyelv, Szláv nyelvek, Sztenderd nyelvváltozat, Tárgyeset. Bővíteni index (7 több) »
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Eszközhatározó eset · Alanyeset és Horvát nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Eszközhatározó eset · Angol nyelv és Horvát nyelv ·
Élőség
A nyelvészetben az élőség és ellentéte, az élettelenség elsősorban azon a természetes különbségen alapszik, amely élőlények és nem élőlények között van.
Élőség és Eszközhatározó eset · Élőség és Horvát nyelv ·
Birtokos személyjel
A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.
Birtokos személyjel és Eszközhatározó eset · Birtokos személyjel és Horvát nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Eszközhatározó eset · Elöljáró és Horvát nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Eszközhatározó eset és Főnév · Főnév és Horvát nyelv ·
Flektáló nyelv
A flektáló, hajlító vagy fúziós nyelvek azok a szintetikus nyelvek, amelyek a nyelvtani viszonyokat a szóalakok megváltoztatásával (flexióval) – ragozással, szóképzéssel, illetve a szótő változtatásával – képesek kifejezni.
Eszközhatározó eset és Flektáló nyelv · Flektáló nyelv és Horvát nyelv ·
Hasonulás
A hasonulás (idegen szóval asszimiláció) olyan hangváltozás, amikor egy hang a szomszédos hang hatására megváltozik: ahhoz hasonlóvá vagy azzal azonossá válik (részleges, ill. teljes hasonulás).
Eszközhatározó eset és Hasonulás · Hasonulás és Horvát nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Eszközhatározó eset és Határozó · Határozó és Horvát nyelv ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Eszközhatározó eset és Igenem · Horvát nyelv és Igenem ·
Indoeurópai nyelvcsalád
Indoeurópai nyelvcsalád Az indoeurópai nyelvcsalád (elavult elnevezéssel indogermán nyelvcsalád) a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja.
Eszközhatározó eset és Indoeurópai nyelvcsalád · Horvát nyelv és Indoeurópai nyelvcsalád ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Eszközhatározó eset és Jelző · Horvát nyelv és Jelző ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Eszközhatározó eset és Közép-délszláv diarendszer · Horvát nyelv és Közép-délszláv diarendszer ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Eszközhatározó eset és Kontextus (nyelvészet) · Horvát nyelv és Kontextus (nyelvészet) ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Eszközhatározó eset és Latin nyelv · Horvát nyelv és Latin nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Eszközhatározó eset és Magyar nyelv · Horvát nyelv és Magyar nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Eszközhatározó eset és Mássalhangzó · Horvát nyelv és Mássalhangzó ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Eszközhatározó eset és Melléknév · Horvát nyelv és Melléknév ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Eszközhatározó eset és Mondatrész · Horvát nyelv és Mondatrész ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Eszközhatározó eset és Mondattan · Horvát nyelv és Mondattan ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Eszközhatározó eset és Montenegrói nyelv · Horvát nyelv és Montenegrói nyelv ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Eszközhatározó eset és Névelő · Horvát nyelv és Névelő ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Eszközhatározó eset és Névszó · Horvát nyelv és Névszó ·
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Eszközhatározó eset és Névszóragozás · Horvát nyelv és Névszóragozás ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Eszközhatározó eset és Névutó · Horvát nyelv és Névutó ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Eszközhatározó eset és Nem (nyelvészet) · Horvát nyelv és Nem (nyelvészet) ·
Palatális hang
Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.
Eszközhatározó eset és Palatális hang · Horvát nyelv és Palatális hang ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Eszközhatározó eset és Rag · Horvát nyelv és Rag ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Eszközhatározó eset és Részes eset · Horvát nyelv és Részes eset ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Eszközhatározó eset és Szám (nyelvészet) · Horvát nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Szófaj
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikai jelentésük típusa alapján sorolják be.
Eszközhatározó eset és Szófaj · Horvát nyelv és Szófaj ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Eszközhatározó eset és Szótő · Horvát nyelv és Szótő ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Eszközhatározó eset és Személyes névmás · Horvát nyelv és Személyes névmás ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Eszközhatározó eset és Szerb nyelv · Horvát nyelv és Szerb nyelv ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Eszközhatározó eset és Szláv nyelvek · Horvát nyelv és Szláv nyelvek ·
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Eszközhatározó eset és Sztenderd nyelvváltozat · Horvát nyelv és Sztenderd nyelvváltozat ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Eszközhatározó eset és Tárgyeset · Horvát nyelv és Tárgyeset ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Eszközhatározó eset és Horvát nyelv
- Mi van a közös Eszközhatározó eset és Horvát nyelv
- Közötti hasonlóságok Eszközhatározó eset és Horvát nyelv
Összehasonlítását Eszközhatározó eset és Horvát nyelv
Eszközhatározó eset 56 kapcsolatokat, ugyanakkor Horvát nyelv 334. Ami közös bennük 37, a Jaccard index 9.49% = 37 / (56 + 334).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Eszközhatározó eset és Horvát nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
