Közötti hasonlóságok Eset és Névszóragozás
Eset és Névszóragozás 45 közös dolog (a Uniópédia): Adamikné Jászó Anna, Agglutináló nyelv, Alanyeset, Angol nyelv, Birtokos eset, Birtokos személyjel, Elöljáró, Eszközhatározói eset, Főnév, Flektáló nyelv, Francia nyelv, Grammatika, Határozó, Határozói eset, Indoeurópai alapnyelv, Indoeurópai nyelvek, Jelző, Kiefer Ferenc, Latin nyelv, Locativus, Magyar nyelv, Megszólító eset, Melléknév, Mondattan, Morfológia (nyelvészet), Névelő, Névmás, Névszó, Névutó, Nyelv, ..., Nyelvtani kategória, Orosz nyelv, Rag, Részes eset, Román nyelv, Szám (nyelvészet), Számnév, Szóképzés, Szórend, Szótő, Személyes névmás, Szláv nyelvek, Tárgy (nyelvészet), Tárgyeset, Toldalék. Bővíteni index (15 több) »
Adamikné Jászó Anna
Adamikné Jászó Anna (Budapest, 1942. július 14. –) magyar nyelvész, professor emerita.
Adamikné Jászó Anna és Eset · Adamikné Jászó Anna és Névszóragozás ·
Agglutináló nyelv
Az agglutináló nyelv a nyelvek egyik alaptípusa a flektáló, izoláló és inkorporáló nyelvek mellett.
Agglutináló nyelv és Eset · Agglutináló nyelv és Névszóragozás ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Eset · Alanyeset és Névszóragozás ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Eset · Angol nyelv és Névszóragozás ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Eset · Birtokos eset és Névszóragozás ·
Birtokos személyjel
A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.
Birtokos személyjel és Eset · Birtokos személyjel és Névszóragozás ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Elöljáró és Eset · Elöljáró és Névszóragozás ·
Eszközhatározói eset
#ÁTIRÁNYÍTÁS Eszközhatározó eset.
Eset és Eszközhatározói eset · Eszközhatározói eset és Névszóragozás ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Eset és Főnév · Főnév és Névszóragozás ·
Flektáló nyelv
A flektáló, hajlító vagy fúziós nyelvek azok a szintetikus nyelvek, amelyek a nyelvtani viszonyokat a szóalakok megváltoztatásával (flexióval) – ragozással, szóképzéssel, illetve a szótő változtatásával – képesek kifejezni.
Eset és Flektáló nyelv · Flektáló nyelv és Névszóragozás ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Eset és Francia nyelv · Francia nyelv és Névszóragozás ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Eset és Grammatika · Grammatika és Névszóragozás ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Eset és Határozó · Határozó és Névszóragozás ·
Határozói eset
A határozói eset vagy határozóeset, latinul ablativus, bizonyos indoeurópai nyelvekben a nyelvtani esetek egyike.
Eset és Határozói eset · Határozói eset és Névszóragozás ·
Indoeurópai alapnyelv
Az indoeurópai alapnyelv, vagy rövidítve IE (angolul: Proto-Indo-European, PIE), az indoeurópai nyelvek feltételezett közös őse.
Eset és Indoeurópai alapnyelv · Indoeurópai alapnyelv és Névszóragozás ·
Indoeurópai nyelvek
#ÁTIRÁNYÍTÁS Indoeurópai nyelvcsalád.
Eset és Indoeurópai nyelvek · Indoeurópai nyelvek és Névszóragozás ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Eset és Jelző · Jelző és Névszóragozás ·
Kiefer Ferenc
Kiefer Ferenc (Apatin, Jugoszlávia, 1931. május 24. – Budapest, 2020. november 21.) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Eset és Kiefer Ferenc · Kiefer Ferenc és Névszóragozás ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Eset és Latin nyelv · Latin nyelv és Névszóragozás ·
Locativus
A locativus egy olyan nyelvtani eset,Más meghatározás szerint, például a finn nyelvtani terminológia alapján helyhatározói esetek osztálya.
Eset és Locativus · Locativus és Névszóragozás ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Eset és Magyar nyelv · Magyar nyelv és Névszóragozás ·
Megszólító eset
Egyes flektáló nyelvek grammatikájában a megszólító eset (latin szóval vocativus, a vocare ’hívni’ igéből) az az eset, amellyel a beszélő közvetlenül hívja vagy szólítja meg azt, akivel kommunikációt kezdeményez.
Eset és Megszólító eset · Megszólító eset és Névszóragozás ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Eset és Melléknév · Melléknév és Névszóragozás ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Eset és Mondattan · Mondattan és Névszóragozás ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Eset és Morfológia (nyelvészet) · Morfológia (nyelvészet) és Névszóragozás ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Eset és Névelő · Névelő és Névszóragozás ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Eset és Névmás · Névmás és Névszóragozás ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Eset és Névszó · Névszó és Névszóragozás ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Eset és Névutó · Névszóragozás és Névutó ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Eset és Nyelv · Névszóragozás és Nyelv ·
Nyelvtani kategória
A nyelvészetben a nyelvtani kategória olyan terminus, amely többé-kevésbé tág jelentésekkel található meg a különböző nyelvű szakirodalmakban, olykor egyazon nyelvűben is, különböző szerzőknél, sőt, egyazon szerzőnél is.
Eset és Nyelvtani kategória · Névszóragozás és Nyelvtani kategória ·
Orosz nyelv
Jelentős orosz nyelvű kisebbség Az orosz nyelv (latin betűs átírása: russkij jazyk, magyar átírása: russzkij jazik; régies elnevezése nagyorosz nyelv) a legtöbb, mintegy 145 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, ennélfogva világnyelv.
Eset és Orosz nyelv · Névszóragozás és Orosz nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Eset és Rag · Névszóragozás és Rag ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Eset és Részes eset · Névszóragozás és Részes eset ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Eset és Román nyelv · Névszóragozás és Román nyelv ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Eset és Szám (nyelvészet) · Névszóragozás és Szám (nyelvészet) ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Eset és Számnév · Névszóragozás és Számnév ·
Szóképzés
A szóképzés a szóalkotás egyik módja, amely során egy alapszóhoz a magyar nyelv nyelvészetében képzőnek nevezett toldalék járul, és ilymódon ugyanahhoz vagy más szófajhoz tartozó, új, többé-kevésbé más jelentésű szó jön létre.
Eset és Szóképzés · Névszóragozás és Szóképzés ·
Szórend
A szórend a mondatot alkotó szavak, szószerkezetek hagyományosan kialakult sorrendje.
Eset és Szórend · Névszóragozás és Szórend ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Eset és Szótő · Névszóragozás és Szótő ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Eset és Személyes névmás · Névszóragozás és Személyes névmás ·
Szláv nyelvek
A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.
Eset és Szláv nyelvek · Névszóragozás és Szláv nyelvek ·
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Eset és Tárgy (nyelvészet) · Névszóragozás és Tárgy (nyelvészet) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Eset és Tárgyeset · Névszóragozás és Tárgyeset ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Eset és Névszóragozás
- Mi van a közös Eset és Névszóragozás
- Közötti hasonlóságok Eset és Névszóragozás
Összehasonlítását Eset és Névszóragozás
Eset 76 kapcsolatokat, ugyanakkor Névszóragozás 63. Ami közös bennük 45, a Jaccard index 32.37% = 45 / (76 + 63).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Eset és Névszóragozás. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: