Közötti hasonlóságok Együttelőfordulás és Horvát nyelv
Együttelőfordulás és Horvát nyelv 28 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Angol nyelv, Elöljáró, Főnév, Francia nyelv, Határozó, Igenem, Közép-délszláv diarendszer, Kontextus (nyelvészet), Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknévi igenév, Mondat (nyelvészet), Montenegrói nyelv, Morfológia (nyelvészet), Segédige, Szám (nyelvészet), Szótag, Szemantika, Személy (nyelvészet), Személyes névmás, Szerb nyelv, Szinonímia, Szociolingvisztika, Sztenderd nyelvváltozat, Tárgy (nyelvészet), Tárgyeset.
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Együttelőfordulás · Alany (nyelvészet) és Horvát nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Együttelőfordulás · Angol nyelv és Horvát nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Együttelőfordulás és Elöljáró · Elöljáró és Horvát nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Együttelőfordulás és Főnév · Főnév és Horvát nyelv ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Együttelőfordulás és Francia nyelv · Francia nyelv és Horvát nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Együttelőfordulás és Határozó · Határozó és Horvát nyelv ·
Igenem
Az igenem (latin elnevezéssel genus) azt jelöli, hogy az ige alanya, tárgya, ill.
Együttelőfordulás és Igenem · Horvát nyelv és Igenem ·
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Együttelőfordulás és Közép-délszláv diarendszer · Horvát nyelv és Közép-délszláv diarendszer ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Együttelőfordulás és Kontextus (nyelvészet) · Horvát nyelv és Kontextus (nyelvészet) ·
Magánhangzó
A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Együttelőfordulás és Magánhangzó · Horvát nyelv és Magánhangzó ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Együttelőfordulás és Magyar nyelv · Horvát nyelv és Magyar nyelv ·
Mássalhangzó
A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
Együttelőfordulás és Mássalhangzó · Horvát nyelv és Mássalhangzó ·
Melléknévi igenév
A melléknévi igenév vagy – latin szóval – participium (bár ez valamivel tágabb fogalmat jelöl) – az ige egyik személytelen alakja (a főnévi és a határozói igenév mellett), amely a mondatban általában melléknévi szerepet tölt be.
Együttelőfordulás és Melléknévi igenév · Horvát nyelv és Melléknévi igenév ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Együttelőfordulás és Mondat (nyelvészet) · Horvát nyelv és Mondat (nyelvészet) ·
Montenegrói nyelv
A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Együttelőfordulás és Montenegrói nyelv · Horvát nyelv és Montenegrói nyelv ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Együttelőfordulás és Morfológia (nyelvészet) · Horvát nyelv és Morfológia (nyelvészet) ·
Segédige
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.
Együttelőfordulás és Segédige · Horvát nyelv és Segédige ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Együttelőfordulás és Szám (nyelvészet) · Horvát nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Együttelőfordulás és Szótag · Horvát nyelv és Szótag ·
Szemantika
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a kifejezés az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével, illetve jelentésváltozásaival foglalkozik.
Együttelőfordulás és Szemantika · Horvát nyelv és Szemantika ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Együttelőfordulás és Személy (nyelvészet) · Horvát nyelv és Személy (nyelvészet) ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Együttelőfordulás és Személyes névmás · Horvát nyelv és Személyes névmás ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Együttelőfordulás és Szerb nyelv · Horvát nyelv és Szerb nyelv ·
Szinonímia
A szemantikában a szinonímia (magyar megfelelője rokonértelműség) a nyelvi entitások között lehetséges jelentési viszonyok egyike.
Együttelőfordulás és Szinonímia · Horvát nyelv és Szinonímia ·
Szociolingvisztika
A szociolingvisztika egy szemléletmód, amely a nyelvhasználat és a társadalom összefüggéseit empirikus módszerekkel vizsgáló tudományterületeket foglalja magába.
Együttelőfordulás és Szociolingvisztika · Horvát nyelv és Szociolingvisztika ·
Sztenderd nyelvváltozat
Egy nyelv sztenderd nyelvváltozata olyan dialektus, amelyben sztenderdizáció játszódott le, és amely autonómmá vált.
Együttelőfordulás és Sztenderd nyelvváltozat · Horvát nyelv és Sztenderd nyelvváltozat ·
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Együttelőfordulás és Tárgy (nyelvészet) · Horvát nyelv és Tárgy (nyelvészet) ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Együttelőfordulás és Tárgyeset · Horvát nyelv és Tárgyeset ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Együttelőfordulás és Horvát nyelv
- Mi van a közös Együttelőfordulás és Horvát nyelv
- Közötti hasonlóságok Együttelőfordulás és Horvát nyelv
Összehasonlítását Együttelőfordulás és Horvát nyelv
Együttelőfordulás 54 kapcsolatokat, ugyanakkor Horvát nyelv 334. Ami közös bennük 28, a Jaccard index 7.22% = 28 / (54 + 334).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Együttelőfordulás és Horvát nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: