Közötti hasonlóságok Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv
Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv 38 közös dolog (a Uniópédia): Alárendelés (nyelvészet), Angol nyelv, Újlatin nyelvek, Birtokos névmás, Birtokos személyjel, Elöljáró, Főnév, Grammatika, Határozatlan névmás, Igeragozás, Jelző, Kérdő névmás, Kommunikáció, Latin nyelv, Magyar nyelv, Melléknév, Mondat (nyelvészet), Morféma, Mutató névmás, Névelő, Névmás, Névszó, Névszóragozás, Nem (nyelvészet), Nyelvészet, Rag, Regiszter (nyelvészet), Román nyelv, Szaknyelv, Számnév, ..., Szépirodalom, Szóösszetétel, Szókincs, Szószerkezet, Szótő, Személy (nyelvészet), Toldalék, Viszonyszó. Bővíteni index (8 több) »
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Alárendelés (nyelvészet) és Determináns (nyelvészet) · Alárendelés (nyelvészet) és Francia nyelv ·
Angol nyelv
Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv.
Angol nyelv és Determináns (nyelvészet) · Angol nyelv és Francia nyelv ·
Újlatin nyelvek
Az újlatin nyelvek vagy román nyelvek egymással igen közeli rokonságban álló modern nyelvek, amelyek az indoeurópai nyelvek italikus (itáliai) csoportjába tartozó latin nyelv beszélt változataiból alakultak ki.
Újlatin nyelvek és Determináns (nyelvészet) · Újlatin nyelvek és Francia nyelv ·
Birtokos névmás
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).
Birtokos névmás és Determináns (nyelvészet) · Birtokos névmás és Francia nyelv ·
Birtokos személyjel
A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.
Birtokos személyjel és Determináns (nyelvészet) · Birtokos személyjel és Francia nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Determináns (nyelvészet) és Elöljáró · Elöljáró és Francia nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Determináns (nyelvészet) és Főnév · Francia nyelv és Főnév ·
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Determináns (nyelvészet) és Grammatika · Francia nyelv és Grammatika ·
Határozatlan névmás
A hagyományos grammatikában a határozatlan névmás terminus heterogén szóosztályt nevez meg.
Determináns (nyelvészet) és Határozatlan névmás · Francia nyelv és Határozatlan névmás ·
Igeragozás
#ÁTIRÁNYÍTÁS Általános és határozott igeragozás.
Determináns (nyelvészet) és Igeragozás · Francia nyelv és Igeragozás ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Determináns (nyelvészet) és Jelző · Francia nyelv és Jelző ·
Kérdő névmás
A grammatikában a kérdő névmás olyan névmás, amely kiegészítendő kérdésben (nem eldöntendőben, amelyre igen vagy nem a felelet) azt helyettesíti, amiről a beszélő információt kér, és amit vár a válaszban.
Determináns (nyelvészet) és Kérdő névmás · Francia nyelv és Kérdő névmás ·
Kommunikáció
A kommunikáció az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével.
Determináns (nyelvészet) és Kommunikáció · Francia nyelv és Kommunikáció ·
Latin nyelv
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó nyelv.
Determináns (nyelvészet) és Latin nyelv · Francia nyelv és Latin nyelv ·
Magyar nyelv
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.
Determináns (nyelvészet) és Magyar nyelv · Francia nyelv és Magyar nyelv ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Determináns (nyelvészet) és Melléknév · Francia nyelv és Melléknév ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Determináns (nyelvészet) és Mondat (nyelvészet) · Francia nyelv és Mondat (nyelvészet) ·
Morféma
A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része.
Determináns (nyelvészet) és Morféma · Francia nyelv és Morféma ·
Mutató névmás
Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).
Determináns (nyelvészet) és Mutató névmás · Francia nyelv és Mutató névmás ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Determináns (nyelvészet) és Névelő · Francia nyelv és Névelő ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Determináns (nyelvészet) és Névmás · Francia nyelv és Névmás ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Determináns (nyelvészet) és Névszó · Francia nyelv és Névszó ·
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Determináns (nyelvészet) és Névszóragozás · Francia nyelv és Névszóragozás ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Determináns (nyelvészet) és Nem (nyelvészet) · Francia nyelv és Nem (nyelvészet) ·
Nyelvészet
Általánosságban a nyelvészet, latinosan grammatika az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág, és nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli.
Determináns (nyelvészet) és Nyelvészet · Francia nyelv és Nyelvészet ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Determináns (nyelvészet) és Rag · Francia nyelv és Rag ·
Regiszter (nyelvészet)
A szociolingvisztikában a nyelvi regiszter terminus olyan nyelvváltozat-típust nevez meg, amelynek többféle, nyelvészeti irányzattól vagy nyelvésztől függő kezelése található, és ugyanakkor több terminus is a megnevezésére.
Determináns (nyelvészet) és Regiszter (nyelvészet) · Francia nyelv és Regiszter (nyelvészet) ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Determináns (nyelvészet) és Román nyelv · Francia nyelv és Román nyelv ·
Szaknyelv
A szaknyelv vagy műnyelv azoknak a csoportnyelveknek az összefoglaló neve, amelyek foglalkozásokhoz kötődnek, illetőleg egyik meghatározójuk a szakmai azonosság (nyomdászok nyelve, orvosi nyelv stb.). A vadász, horgász, futball, kártya, tánc vagy más iránt érdeklődő, rajongó csoport nyelve már nehezebben foglalható össze ugyanezzel a műszóval, azonban mivel ezek is a foglalkozási, foglalatossági, valami iránt vonzódási stb.
Determináns (nyelvészet) és Szaknyelv · Francia nyelv és Szaknyelv ·
Számnév
A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók.
Determináns (nyelvészet) és Számnév · Francia nyelv és Számnév ·
Szépirodalom
#ÁTIRÁNYÍTÁS irodalom.
Determináns (nyelvészet) és Szépirodalom · Francia nyelv és Szépirodalom ·
Szóösszetétel
A nyelvészetben a „szóösszetétel” (latinul compositio) terminus a szókészlet egyik nyelven belüli gyarapításának az eszközét, a szóalkotás egyik módját nevezi meg.
Determináns (nyelvészet) és Szóösszetétel · Francia nyelv és Szóösszetétel ·
Szókincs
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.
Determináns (nyelvészet) és Szókincs · Francia nyelv és Szókincs ·
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Determináns (nyelvészet) és Szószerkezet · Francia nyelv és Szószerkezet ·
Szótő
A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.
Determináns (nyelvészet) és Szótő · Francia nyelv és Szótő ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Determináns (nyelvészet) és Személy (nyelvészet) · Francia nyelv és Személy (nyelvészet) ·
Toldalék
A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik.
Determináns (nyelvészet) és Toldalék · Francia nyelv és Toldalék ·
Viszonyszó
A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek.
Determináns (nyelvészet) és Viszonyszó · Francia nyelv és Viszonyszó ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv
- Mi van a közös Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv
- Közötti hasonlóságok Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv
Összehasonlítását Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv
Determináns (nyelvészet) 81 kapcsolatokat, ugyanakkor Francia nyelv 293. Ami közös bennük 38, a Jaccard index 10.16% = 38 / (81 + 293).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Determináns (nyelvészet) és Francia nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: