Közötti hasonlóságok Birtokos névmás és Mondatrész
Birtokos névmás és Mondatrész 22 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Elöljáró, Főnév, Francia nyelv, Határozó, Jelző, Kontextus (nyelvészet), Megszólító eset, Melléknév, Mondat (nyelvészet), Mondattan, Névelő, Névmás, Névszó, Névszóragozás, Névutó, Nyelv, Rag, Személy (nyelvészet), Személyes névmás, Szerb nyelv, Tárgy (nyelvészet).
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Birtokos névmás · Alany (nyelvészet) és Mondatrész ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Birtokos névmás és Elöljáró · Elöljáró és Mondatrész ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Birtokos névmás és Főnév · Főnév és Mondatrész ·
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Birtokos névmás és Francia nyelv · Francia nyelv és Mondatrész ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Birtokos névmás és Határozó · Határozó és Mondatrész ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Birtokos névmás és Jelző · Jelző és Mondatrész ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Birtokos névmás és Kontextus (nyelvészet) · Kontextus (nyelvészet) és Mondatrész ·
Megszólító eset
Egyes flektáló nyelvek grammatikájában a megszólító eset (latin szóval vocativus, a vocare ’hívni’ igéből) az az eset, amellyel a beszélő közvetlenül hívja vagy szólítja meg azt, akivel kommunikációt kezdeményez.
Birtokos névmás és Megszólító eset · Megszólító eset és Mondatrész ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Birtokos névmás és Melléknév · Melléknév és Mondatrész ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Birtokos névmás és Mondat (nyelvészet) · Mondat (nyelvészet) és Mondatrész ·
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Birtokos névmás és Mondattan · Mondatrész és Mondattan ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Birtokos névmás és Névelő · Mondatrész és Névelő ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Birtokos névmás és Névmás · Mondatrész és Névmás ·
Névszó
A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.
Birtokos névmás és Névszó · Mondatrész és Névszó ·
Névszóragozás
Az alaktanban használt névszóragozás (deklináció) terminus a névszó alakjának változtatásaira vonatkozik, mely azzal a céllal történik, hogy nyelvtől függően különféle grammatikai eseteket, nemeket és számokat fejezzen ki.
Birtokos névmás és Névszóragozás · Mondatrész és Névszóragozás ·
Névutó
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.
Birtokos névmás és Névutó · Mondatrész és Névutó ·
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Birtokos névmás és Nyelv · Mondatrész és Nyelv ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Birtokos névmás és Rag · Mondatrész és Rag ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Birtokos névmás és Személy (nyelvészet) · Mondatrész és Személy (nyelvészet) ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Birtokos névmás és Személyes névmás · Mondatrész és Személyes névmás ·
Szerb nyelv
A szerb nyelv (sárgával jelölve) elterjedése az egykori Jugoszlávia területén Horvátországi területek (sötétzölddel jelölve), ahol a szerb elismert kisebbségi nyelv A szerb nyelv (szerbül cirill ábécével српски jeзик, latin ábécével srpski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Birtokos névmás és Szerb nyelv · Mondatrész és Szerb nyelv ·
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Birtokos névmás és Tárgy (nyelvészet) · Mondatrész és Tárgy (nyelvészet) ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Birtokos névmás és Mondatrész
- Mi van a közös Birtokos névmás és Mondatrész
- Közötti hasonlóságok Birtokos névmás és Mondatrész
Összehasonlítását Birtokos névmás és Mondatrész
Birtokos névmás 44 kapcsolatokat, ugyanakkor Mondatrész 59. Ami közös bennük 22, a Jaccard index 21.36% = 22 / (44 + 59).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Birtokos névmás és Mondatrész. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: