Közötti hasonlóságok Birtokos névmás és Isztroromán nyelv
Birtokos névmás és Isztroromán nyelv 25 közös dolog (a Uniópédia): Alany (nyelvészet), Alanyeset, Birtokos eset, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Főnév, Határozó, Horvát nyelv, Jelző, Kontextus (nyelvészet), Melléknév, Mondat (nyelvészet), Mondatrész, Morfológia (nyelvészet), Névelő, Névmás, Nem (nyelvészet), Rag, Részes eset, Román nyelv, Szám (nyelvészet), Személy (nyelvészet), Személyes névmás, Tárgyeset, Visszaható névmás.
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Alany (nyelvészet) és Birtokos névmás · Alany (nyelvészet) és Isztroromán nyelv ·
Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike.
Alanyeset és Birtokos névmás · Alanyeset és Isztroromán nyelv ·
Birtokos eset
A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.
Birtokos eset és Birtokos névmás · Birtokos eset és Isztroromán nyelv ·
Determináns (nyelvészet)
A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.
Birtokos névmás és Determináns (nyelvészet) · Determináns (nyelvészet) és Isztroromán nyelv ·
Elöljáró
A nyelvtanban az elöljáró vagy elöljárószó, idegen szóval prepozíció (latinul praepositio Crystal 2008, 383. o.Dubois 2002, 377. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 379. o.Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy a japán, az elöljáróknak ugyanolyan funkcióval névutók felelnek meg. E két viszonyszó-kategória szerepének a súlya a nyelvtani esetek kifejezésében hozzájárul a nyelvek elhelyezéséhez az analitizmus–szintetizmus skáláján. A viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben az elöljárók, illetve a névutók szerepe kevésbé fontos, mint a viszonylag csekély vagy éppenséggel hiányzó névszóragozású nyelvekben. Az előbbiek szintetikusabbak, például a latin nyelv, azaz kevésbé analitikusak, mint az utóbbiak, például az újlatin nyelvek. A nyelveket az is jellemezheti, hogy csak elöljárókhoz vagy csak névutókhoz folyamodnak, vagy az, hogy milyen súlya van az elöljáróknak a névutókkal szemben azon nyelvekben, amelyek mindkét viszonyszó-típussal rendelkeznek. Nyelvészek észrevették, hogy az elöljárót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SVO-nyelvek, amelyekben az alany–állítmány–tárgy szórend dominál, a névutók használata pedig az SOV-nyelvekre jellemző.Eifring – Theil 2005, 4. fej., 2. o. Az indoeurópai nyelvek többsége elöljárós, miközben névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Például a magyarban gyakorlatilag csak névutók vannak. Az egyetlen elöljárószerű szó az ún. „határozóvá tevő mint”, pl. a Mint ápoló dolgozik mondatban. Bár az indoeurópai nyelvek többsége elöljárókat használ, mégis vannak köztük olyan nyelvek, amelyekben van néhány névutó is. Ilyenek például a klasszikus latin (pl. mortis causa „halál miatt”) vagy az angol (pl. ten years ago „tíz évvel ezelőtt”).
Birtokos névmás és Elöljáró · Elöljáró és Isztroromán nyelv ·
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Birtokos névmás és Főnév · Főnév és Isztroromán nyelv ·
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Birtokos névmás és Határozó · Határozó és Isztroromán nyelv ·
Horvát nyelv
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint) A horvát nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához.
Birtokos névmás és Horvát nyelv · Horvát nyelv és Isztroromán nyelv ·
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Birtokos névmás és Jelző · Isztroromán nyelv és Jelző ·
Kontextus (nyelvészet)
A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik.
Birtokos névmás és Kontextus (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Kontextus (nyelvészet) ·
Melléknév
A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.
Birtokos névmás és Melléknév · Isztroromán nyelv és Melléknév ·
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Birtokos névmás és Mondat (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Mondat (nyelvészet) ·
Mondatrész
A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül, legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata, mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.
Birtokos névmás és Mondatrész · Isztroromán nyelv és Mondatrész ·
Morfológia (nyelvészet)
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Birtokos névmás és Morfológia (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Morfológia (nyelvészet) ·
Névelő
nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.
Birtokos névmás és Névelő · Isztroromán nyelv és Névelő ·
Névmás
A hagyományos grammatikában a névmás olyan szófaj, amely zárt, de heterogén osztályt alkot.
Birtokos névmás és Névmás · Isztroromán nyelv és Névmás ·
Nem (nyelvészet)
A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.
Birtokos névmás és Nem (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Nem (nyelvészet) ·
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Birtokos névmás és Rag · Isztroromán nyelv és Rag ·
Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike.
Birtokos névmás és Részes eset · Isztroromán nyelv és Részes eset ·
Román nyelv
A román nyelv (románul: limba română) az újlatin nyelvekhez tartozik az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül.
Birtokos névmás és Román nyelv · Isztroromán nyelv és Román nyelv ·
Szám (nyelvészet)
A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak.
Birtokos névmás és Szám (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Szám (nyelvészet) ·
Személy (nyelvészet)
A nyelvészetben a személy olyan grammatikai kategória, mely a nyelvi kommunikációban résztvevőkre és a létrejött megnyilatkozásra való utaláson alapszik.
Birtokos névmás és Személy (nyelvészet) · Isztroromán nyelv és Személy (nyelvészet) ·
Személyes névmás
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl.
Birtokos névmás és Személyes névmás · Isztroromán nyelv és Személyes névmás ·
Tárgyeset
Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése.
Birtokos névmás és Tárgyeset · Isztroromán nyelv és Tárgyeset ·
Visszaható névmás
A grammatikában a visszaható névmás olyan névmás, amely cselekvőre utal, rendszerint ige vagy igenév alanyára, és ez esetben a névmás az ige(név) tárgya vagy határozója.
Birtokos névmás és Visszaható névmás · Isztroromán nyelv és Visszaható névmás ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Birtokos névmás és Isztroromán nyelv
- Mi van a közös Birtokos névmás és Isztroromán nyelv
- Közötti hasonlóságok Birtokos névmás és Isztroromán nyelv
Összehasonlítását Birtokos névmás és Isztroromán nyelv
Birtokos névmás 44 kapcsolatokat, ugyanakkor Isztroromán nyelv 186. Ami közös bennük 25, a Jaccard index 10.87% = 25 / (44 + 186).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Birtokos névmás és Isztroromán nyelv. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el: