Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!Közötti hasonlóságok Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király
Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király 16 közös dolog (a Uniópédia): Angoulême-i Izabella angol királyné, Capet Margit angol királyné, Franciaországi Izabella angol királyné, Hainaut-i Filippa angol királyné, I. Eduárd angol király, I. Károly angol király, I. Vilmos hainaut-i gróf, II. Richárd angol király, III. Eduárd angol király, III. Ferdinánd kasztíliai király, III. Henrik angol király, IV. Fülöp francia király, János angol király, Kasztíliai Eleonóra angol királyné, Plantagenêt-ház, Provence-i Eleonóra angol királyné.
Angoulême-i Izabella angol királyné
Angoulême-i Izabella (1186 vagy 1188 körül – Fontevraud apátság, 1246. június 4.) francia nemesasszony, 1202–1246 között Angoulême grófnője, valamint János angol királlyal kötött házassága révén 1200–1216 között Anglia királynéja, majd X. Hugó lusignani nagyúrral kötött második házassága révén 1220–1246 között La Marche grófnéja.
Angol uralkodók házastársainak listája és Angoulême-i Izabella angol királyné · Angoulême-i Izabella angol királyné és II. Eduárd angol király ·
Capet Margit angol királyné
Capet Margit angol királyné (1279 körül – Wiltshire, Marlborough, 1318. február 14.) francia királyi hercegnő, I. Eduárd angol királlyal kötött házassága révén 1299–1307 között Anglia királynéja.
Angol uralkodók házastársainak listája és Capet Margit angol királyné · Capet Margit angol királyné és II. Eduárd angol király ·
Franciaországi Izabella angol királyné
Franciaországi Izabella (Párizs, 1292 k. – Castle Rising, Norfolk, 1358. augusztus 23.) Anglia királynéja 1308–1327 között.
Angol uralkodók házastársainak listája és Franciaországi Izabella angol királyné · Franciaországi Izabella angol királyné és II. Eduárd angol király ·
Hainaut-i Filippa angol királyné
Hainaut-i Filippa vagy Philippe d'Avesnes de Hainaut (Valenciennes, 1314. június 24. – Windsor, 1369. augusztus 15.) volt I. Vilmos hainaut-i gróf lánya, III. Eduárd angol király felesége, 1330 és 1369 között Anglia királynéja.
Angol uralkodók házastársainak listája és Hainaut-i Filippa angol királyné · Hainaut-i Filippa angol királyné és II. Eduárd angol király ·
I. Eduárd angol király
I. Eduárd (melléknevein Nyakigláb Eduárd vagy a Skótok pörölye; 1239. június 17./18. – 1307. július 7.) Anglia királya 1272-től haláláig. Eduárd III. Henrik angol király egyetlen (bizonyítottan létezett) fiaként született. Trónörökösként már fiatal korában bevonták a politikai küzdelmekbe, melyek idővel a bárók lázadásává és polgárháborúvá fajultak. A herceg 1259-ben ideiglenesen a főurak reformmozgalma mellé állt, de miután kibékült bizonytalan politikájú apjával, a királyi párt egyik fő támaszává lépett elő. Egy elvesztett csata után túszként tartották fogva, ám szökése után az 1265-ös eveshami csatában legyőzte, és megölte a lázadók vezérét, Simon de Montfort-t. A polgárháború végeztével Eduárd csatlakozott a Szentföldre induló nyolcadik keresztes hadjárathoz. A keresztes háború sikertelennek bizonyult, és Eduárd a hazaúton értesült arról, hogy apja meghalt, ő pedig Anglia királya lett. Lassan, másfél évig utazgatva ért haza, és 1274. augusztus 19-én koronázták meg a westminsteri apátságban. 1276–77-ben elfojtott egy kisebb walesi lázadást (a walesi hercegségeket angol vazallusoknak tekintette), majd amikor 1282-ben ismét fellázadtak, teljesen meghódította, és angol igazgatás alá helyezte a térséget. Erről az eseményről szól Arany János A walesi bárdok című költeménye. Hódítása megszilárdítására várakat építtetett, és angol lakosságú városokat alapított. Uralkodása idején örökösödési válság tört ki Skóciában, amikor a kiskorú Margit királynő meghalt. Eduárd a helyzetet kihasználva kiterjesztette hatalmát a szomszédos országra. Döntőbíróként lépett fel a számos trónkövetelő igényének elbírálására, de miután a skótok megválasztották John Balliolt, továbbra is Skócia hűbéruraként viselkedett. Ugyanekkor háborúba keveredett IV. Fülöp francia királlyal, aki el kívánta kobozni Aquitania hercegségét (amely addig perszonáluniót alkotott Angliával). A háborúk költségeinek fedezésére Eduárd több alkalommal különadót vetett ki, valamint kiűzte a zsidókat országából, hogy elkobzott vagyonukkal, illetve a száműzésük jelentette politikai tőkét felhasználva újabb adókat szedve feltöltse kincstárát. A főurak egy része tiltakozott a magas adóterhek miatt, és a belpolitikai helyzet közel állt az újabb polgárháborúhoz, amikor a skótok William Wallace által vezetett újabb lázadása egy táborban egyesítette a királyt és báróit. A kezdeti angol sikerek után a skótok győzelmeket arattak; a rossz egészségű Eduárd erre maga indult északnak, de útközben megbetegedett és meghalt. I. Eduárd 188 cm-es testalkatával jóval kortársai fölé magasodott, emiatt kapta a Nyakigláb Eduárd gúnynevet. Heves vérmérsékletű, dühkitörésekre hajlamos férfi volt, aki könnyedén meg tudta félemlíteni ellenfeleit. Alattvalói tisztelték katonai képességei, adminisztrációs tehetsége és vallásos buzgalma miatt. Bár a walesi és skóciai hadjárataiban néha kimondottan kegyetlenül viselkedett, rátermett uralkodóként helyreállította országa apja uralma alatt szétzilálódott rendjét, végleg meghódította Walest, és ideiglenesen uralma alá hajtotta Skóciát is.
Angol uralkodók házastársainak listája és I. Eduárd angol király · I. Eduárd angol király és II. Eduárd angol király ·
I. Károly angol király
I.
Angol uralkodók házastársainak listája és I. Károly angol király · I. Károly angol király és II. Eduárd angol király ·
I. Vilmos hainaut-i gróf
I.
Angol uralkodók házastársainak listája és I. Vilmos hainaut-i gróf · I. Vilmos hainaut-i gróf és II. Eduárd angol király ·
II. Richárd angol király
II. Richárd (angolul Richard II; 1367. január 6. – kb. 1400. február 14.) Anglia királya 1377-től 1399-es lemondatásáig. Richárd apja, a százéves háborúban hírnevet szerzett Eduárd trónörökös, a Fekete Herceg 1376-ban meghalt; nagyapja, III. Eduárd a következő évben bekövetkezett halálakor így a tíz éves Richárd lépett az angol trónra. Uralkodásának első éveiben nagybátyjai, Genti János és Woodstocki Tamás asszisztálásával kormányzótanácsok vezették helyette az országot. Anglia válságos időket élt, a franciákkal folytatott százéves háború mellett 1381-ben Wat Tyler vezetésével parasztfelkelés tört ki. A fiatal király fontos szerepet játszott a lázadás elfojtásában. Apjától és nagyapjától eltérően Richárd nem volt harcos alkat és békére törekedett Franciaországgal. Politikájának központi eleme volt a királyi tekintély megerősítése és hogy kevésbé függjön a főurak haderejétől, megerősítette a királyi magánhadsereget. Udvarában támogatta a művészeteket és a kultúrát és olyan atmoszférát alakított ki, amelyben az eszményített uralkodó alakja állt a középpontban. Mivel a király csak tanácsadóinak kis csoportjára támaszkodott, a befolyásos főurak "folyamodó lordoknak" nevezett csoportja 1387-ben a parlamentet a maga oldalára állítva átvette a hatalmat a kormányzat fölött. 1389-re Richárd visszanyerte az irányítást és a következő nyolc évben viszonylagos békében élt korábbi ellenfeleivel. 1397-ben viszont, mikor már elég erősnek érezte magát, lesújtott rájuk, többeket kivégeztetett vagy száműzött. A következő két évben ún. "zsarnokságot" vezetett be, amelyben az uralkodói akaratot a törvény felett állónak tekintette. 1399-ben meghalt nagybátyja, Genti János lancasteri herceg, Richárd pedig élethossszigra hosszabbította, fia Henry Bolingbroke száműzetését, akit korábban egy párbaj ürügyén tiltott ki országából. 1399 nyarán, kihasználva Richárd írországi távollétét, Bolingbroke visszatért Angliába és maga mellé állítva a közhangulatot, lemondatta Richárdot és IV. Henrik néven királlyá koronáztatta magát. A yorkshire-i Pontefract várában fogságban tartott Richárdot 1400. február 14-re halálra éheztették. Richárd megítélését jelentős mértékben befolyásolta William Shakespeare II. Richárd című drámája, melyben negatívan ábrázolta az uralkodót és őt tette felelőssé az angol történelem következő századának kaotikus viszonyaiért és a rózsák háborújáért. A 19. század végének és 20. század elejének történészei egyenesen elmebetegnek tartották. Mai megítélése sokat javult, bár túlzott centralizációs törekvéseivel hozzájárult saját bukásához és nárcisztikus személyiségzavara is befolyásolhatta döntéseit, különösen uralkodásának utolsó éveiben.
Angol uralkodók házastársainak listája és II. Richárd angol király · II. Eduárd angol király és II. Richárd angol király ·
III. Eduárd angol király
III.
Angol uralkodók házastársainak listája és III. Eduárd angol király · II. Eduárd angol király és III. Eduárd angol király ·
III. Ferdinánd kasztíliai király
III. (Szent) Ferdinánd, a Burgundiai-házból származó kasztíliai király (1217–1252) és leóni király (1230–1252), a királyságok történetének egyik legjelentősebb uralkodója. Kasztíliai Berengária konstantinápolyi latin császárné bátyja.
Angol uralkodók házastársainak listája és III. Ferdinánd kasztíliai király · II. Eduárd angol király és III. Ferdinánd kasztíliai király ·
III. Henrik angol király
III.
Angol uralkodók házastársainak listája és III. Henrik angol király · II. Eduárd angol király és III. Henrik angol király ·
IV. Fülöp francia király
IV.
Angol uralkodók házastársainak listája és IV. Fülöp francia király · II. Eduárd angol király és IV. Fülöp francia király ·
János angol király
János vagy Földnélküli János (1166/1167. december 24. – 1216. október 19.) Anglia királya 1199-től haláláig. Uralkodása során elvesztette Normandiát. Az angol bárók lázadását követően János írta alá a Magna Cartát, az angol alkotmányos rendszer történetének egyik legelső alapdokumentumát. János II. Henrik angol király ötödik és egyben legkisebb fiaként született, és emiatt sokáig nem számíthatott jelentős földbirtokokra; ekkor kapta a „Földnélküli” gúnynevet. Bátyjai 1173-ban kezdődött és 1174-ben levert lázadását követően azonban ő vált apja kedvencévé. Henrik kinevezte őt Írország urává, és tekintélyes birtokokkal látta el Angliában és a kontinensen. Amikorra bátyja, Oroszlánszívű Richárd trónra lépett, többi fiútestvére már meghalt, így ő lett az angol trón örököse. Mialatt Richárd a harmadik keresztes háború során a Szentföldön tartózkodott, János megpróbálta megszerezni a hatalmat, de nem járt sikerrel. Richárd 1199-ben gyermektelenül halt meg, így Jánost Anglia királyává koronázták. A másik jelölt, unokaöccse, Artúr bretagne-i herceg számíthatott Fülöp francia király támogatására. 1200-ban azonban a Le Goulet-i szerződésben János és Fülöp rendezték területi vitájukat a francia területeken. 1202-ben Jánosnak sikerült elfognia Artúrt, akit meggyilkoltatott, amikor szorult helyzetbe került. Hívei emiatt azonban, és azért, ahogyan a normandiai, breton és anjoui nemesekkel bánt, még inkább elpártoltak tőle. 1204-ben a franciák teljesen megszállták az angol koronához tartozó Normandiát. A következő évtized során János elsődleges célja a hercegség visszafoglalása lett, ezért új adókat vetett ki, megreformálta a hűbéri katonai szolgálat rendjét és az igazságszolgáltatást. Jogi reformjai maradandó nyomot hagytak az angol szokásjogban. 1209-ben a canterburyi érsek kinevezése fölötti vita miatt III. Ince pápa kiátkozta, Angliát pedig egyházi tilalom alá helyezte. Az interdiktumot csak 1213-ban oldották fel. 1214-ben János megindította Normandia visszafoglalását célzó hadjáratát, de a bouvines-i csatában szövetségesei döntő vereséget szenvedtek. Hazatérése után az angol bárók a magas adók és a főurakkal való bánásmódja miatt fellázadtak ellene. Az egyezkedés során mindkét fél aláírta a Magna Cartát, bár a benne foglaltakat egyik fél sem kívánta betartani. Amikor a harcokban János felülkerekedett, a bárók behívták Fülöp francia király fiát, Oroszlán Lajost. János kelet-angliai hadjáratán elkapta a vérhast és 1216. október 19-én meghalt. A trónon kilencéves fia, III. Henrik követte. János sokáig vitatott személyisége volt az angol történelemnek, a vele ellenséges középkori krónikások kegyetlennek, kapzsinak, istentelennek és bujának írták le. A reformáció után példaként tekintették a pápával szembeni kiállását. A viktoriánus irodalomban és a modern Robin Hood-történetekben negatív figuraként szerepel. Ma a történészek árnyaltabban látják alakját: bár jelleme még a kor standardjaival mérve is hagy kívánnivalót maga után, emellett művelt volt, hadseregét jól szervezte, és nagy gondot fordított a megfelelő közigazgatásra és igazságszolgáltatásra.
Angol uralkodók házastársainak listája és János angol király · II. Eduárd angol király és János angol király ·
Kasztíliai Eleonóra angol királyné
Kasztíliai Eleonóra (Kasztília, 1241. – Harby, 1290. november) I. Eduárd angol király felesége volt.
Angol uralkodók házastársainak listája és Kasztíliai Eleonóra angol királyné · II. Eduárd angol király és Kasztíliai Eleonóra angol királyné ·
Plantagenêt-ház
A Plantagenêt-házat szokás második Anjou-háznak, vagy Angevin-dinasztiának is nevezni.
Angol uralkodók házastársainak listája és Plantagenêt-ház · II. Eduárd angol király és Plantagenêt-ház ·
Provence-i Eleonóra angol királyné
Provence-i Eleonóra angol királyné (Aix-en-Provence, 1223. – 1291. június 24.) IV.
Angol uralkodók házastársainak listája és Provence-i Eleonóra angol királyné · II. Eduárd angol király és Provence-i Eleonóra angol királyné ·
A fenti lista az alábbi kérdésekre válaszol
- Amit úgy tűnik, hogy Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király
- Mi van a közös Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király
- Közötti hasonlóságok Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király
Összehasonlítását Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király
Angol uralkodók házastársainak listája 104 kapcsolatokat, ugyanakkor II. Eduárd angol király 109. Ami közös bennük 16, a Jaccard index 7.51% = 16 / (104 + 109).
Referenciák
Ez a cikk közötti kapcsolatot mutatja Angol uralkodók házastársainak listája és II. Eduárd angol király. Eléréséhez minden cikket, amelyből az információ kivontuk, kérjük, látogasson el:
