Az ókori Közel-Keleten az agyagtábla, akkádul ṭuppu(m) 𒁾) az írás, különösen ékírás hordozófelülete volt a bronzkortól a vaskorba nyúlóan. A termékeny félhold területén a száraz, forró éghajlat segítette fennmaradását. Az ékírás jeleit nádszálból készült stílussal nyomták agyagba. A táblákat többnyire csak kiszárították a napon vagy a levegőn, ezek törékenyek maradtak. Később, amikor nem volt rájuk szükség vagy összetörtek, akkor víz hozzáadásával az agyag újra gyúrhatóvá vált. Amit tartósnak szántak, azt kiégették. Egyes táblák tűzvészben égtek ki. Ezek alkották a legkorábbi könyvtárakat. Több tízezer táblát, köztük töredékeseket is találtak a Közel-Keleten. A minószi/mükénéi civilizációban az írást egyedül könyvelés céljára használták. A táblákat nem égették ki szándékosan, hanem évente újragyúrták őket. Néhány tábla kiégett, amikor kigyulladt az épület. Több elveszett, kidobott táblát megtaláltak, ezek nincsenek kiégetve. Törékenységük miatt a kutatók vizsgálják azt a lehetőséget, hogy ma lehessen kiégetni, hogy segítsék megőrzésüket.
2 kapcsolatok: Akkád nyelv, Közel-Kelet.
Ékírásos levél, alján a boríték maradványaival, Kültepe, i. e. 19. század, 11,1 cm. Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak.
Új!!: Agyagtábla és Akkád nyelv · Többet látni »
A Közel-Kelet (néhol helytelenül az angol kifejezést fordítva Közép-Kelet) elsősorban politikai-történelmi, nem pedig földrajzi fogalom, mely a 20. század folyamán jött létre az itt felfedezett olajkincsnek és a kialakult bonyolult etnikai-vallási-politikai ellentéteknek köszönhetően, melyek az Oszmán Birodalom felbomlásával, illetve a brit és francia mandátumok kiürítésével és Izrael Állam megalapításával párhuzamosan harapóztak el.
Új!!: Agyagtábla és Közel-Kelet · Többet látni »
Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
