Logo
Uniópédia
Kommunikáció
Szerezd meg: Google Play
Új! Töltse Uniópédia az Android™ készülék!
Telepítés
Gyorsabb hozzáférés, mint a böngésző!
 

Névelő

Index Névelő

nincs névelő Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszók osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.

53 kapcsolatok: Adamikné Jászó Anna, Alanyeset, Albán nyelv, Angol nyelv, Beszédhelyzet, Birtokos eset, Birtokos névmás, Birtokos személyjel, Bolgár nyelv, Determináns (nyelvészet), Elöljáró, Eset, Főnév, Fokozás (nyelvészet), Francia nyelv, Hangsúly (nyelvészet), Hangtan, Határozó, Határozószó, Indulatszó, József Attila, Jelentés, Jelző, Kommunikáció, Latin nyelv, Magánhangzó, Magyar nyelv, Mássalhangzó, Melléknév, Morfológia (nyelvészet), Mutató névmás, Névmás, Névszó, Nem (nyelvészet), Nyelv, Nyelvtan, Prozódia (egyértelműsítő lap), Részes eset, Regiszter (nyelvészet), Román nyelv, Simulószó, Spanyol nyelv, Szám (nyelvészet), Számnév, Szárd nyelv, Szófaj, Szókincs, Szepesy Gyula, Szláv nyelvek, Tárgy (nyelvészet), ..., Tárgyeset, Toldalék, Viszonyszó. Bővíteni index (3 több) »

Adamikné Jászó Anna

bélyegkép Adamikné Jászó Anna (Budapest, 1942. július 14. –) magyar nyelvész, professor emerita.

Új!!: Névelő és Adamikné Jászó Anna · Többet látni »

Alanyeset

Az alanyeset vagy nominativus (a latin nomen, nominis „név” szóból) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely általában az ige alanyát jelöli meg a mondatban.

Új!!: Névelő és Alanyeset · Többet látni »

Albán nyelv

Az albán nyelv (albánul) az indoeurópai nyelvcsalád önálló ágat képviselő tagja.

Új!!: Névelő és Albán nyelv · Többet látni »

Angol nyelv

EN:Az angolt szimbolizáló ISO 639-1 nyelv kód Az angol nyelv (angolul: English language) jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek.

Új!!: Névelő és Angol nyelv · Többet látni »

Beszédhelyzet

A beszédhelyzet vagy másképpen szituációs kontextus egy viszonyállapot, amelyben a kommunikáció résztvevői információt kapnak egymás társadalmi jellemzőiről, motivációiról, cselekvéseiről.

Új!!: Névelő és Beszédhelyzet · Többet látni »

Birtokos eset

A birtokos eset, latin szóval genitivus az a nyelvtani eset, amely valaminek vagy valakinek (birtok) valamihez vagy valakihez (birtokos) tartozását fejezi ki.

Új!!: Névelő és Birtokos eset · Többet látni »

Birtokos névmás

A birtokos névmás olyan névmás, amely birtoklást, valamely nyelvtani személyhez való tartozást fejez ki.

Új!!: Névelő és Birtokos névmás · Többet látni »

Birtokos személyjel

A birtokos személyjel (korábbi nevén: birtokos személyrag) toldalék, a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben.

Új!!: Névelő és Birtokos személyjel · Többet látni »

Bolgár nyelv

Bolgárnak két nyelvet nevezünk: a bolgárok eredeti, türk (egyes szerzők szerint: iráni) eredetű nyelvét, az ősbolgár vagy bolgár-török néven is emlegetett bolgár nyelvet, s a bolgárok által nyelvcsere miatt felvett bolgár-szlávnak is nevezett bolgár nyelvet.

Új!!: Névelő és Bolgár nyelv · Többet látni »

Determináns (nyelvészet)

A mondattanban a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános definíciója szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkíve,Constantinescu-Dobridor 1998, szócikk.

Új!!: Névelő és Determináns (nyelvészet) · Többet látni »

Elöljáró

Az elöljáró, elöljárószó, prepozíció (egyes nyelvtanokban egyszerűen viszonyszó) olyan viszonyszó, amely a névszó előtt áll, és annak mondatbeli viszonyát jelöli.

Új!!: Névelő és Elöljáró · Többet látni »

Eset

Az eset (latinul casus) a nyelvészetben jelenti egyrészt (mondattanilag) az esetviszonyt, ami egy ragozott névszó és a fölérendelt mondatrész között fennáll, másfelől pedig (alaktanilag) azt az esetragot, amivel az illető névszó kifejezi az adott esetviszonyt.

Új!!: Névelő és Eset · Többet látni »

Főnév

A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt.

Új!!: Névelő és Főnév · Többet látni »

Fokozás (nyelvészet)

A melléknevek, a határozók (a határozószók és a melléknévből képzett határozók), valamint egyes határozatlan számnevek sajátos tulajdonsága a fokozás lehetősége.

Új!!: Névelő és Fokozás (nyelvészet) · Többet látni »

Francia nyelv

A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvek újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.

Új!!: Névelő és Francia nyelv · Többet látni »

Hangsúly (nyelvészet)

A hangsúly a nyelvben valamelyik szó meghatározott szótagjának kiemelése, a hang erősítése vagy a hangmagasság vagy egyidejűleg mindkettő által.

Új!!: Névelő és Hangsúly (nyelvészet) · Többet látni »

Hangtan

A hangtan a nyelvészet azon szakterületeinek összefoglaló elnevezése, amelyek az emberi nyelv hangzó megjelenésének tanulmányozásával foglalkoznak.

Új!!: Névelő és Hangtan · Többet látni »

Határozó

A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.

Új!!: Névelő és Határozó · Többet látni »

Határozószó

A hagyományos nyelvtanban a határozószó olyan szófaj, amelynek mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.

Új!!: Névelő és Határozószó · Többet látni »

Indulatszó

A hagyományos nyelvtanban az indulatszó általában változatlan alakú szófaj, amely felkiáltó módon fejez ki érzést, lelki állapotot, ritkábban akaratot.

Új!!: Névelő és Indulatszó · Többet látni »

József Attila

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Új!!: Névelő és József Attila · Többet látni »

Jelentés

A jelentés a nyelvtudomány alapfogalma.

Új!!: Névelő és Jelentés · Többet látni »

Jelző

A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.

Új!!: Névelő és Jelző · Többet látni »

Kommunikáció

A kommunikáció az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével.

Új!!: Névelő és Kommunikáció · Többet látni »

Latin nyelv

A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozó holt nyelv.

Új!!: Névelő és Latin nyelv · Többet látni »

Magánhangzó

A magánhangzók (latinul vocales) olyan, önmagában kiejthető beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.

Új!!: Névelő és Magánhangzó · Többet látni »

Magyar nyelv

A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.

Új!!: Névelő és Magyar nyelv · Többet látni »

Mássalhangzó

A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.

Új!!: Névelő és Mássalhangzó · Többet látni »

Melléknév

A melléknév tulajdonságot, minőséget, hovatartozást jelölő szófaj.

Új!!: Névelő és Melléknév · Többet látni »

Morfológia (nyelvészet)

Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.

Új!!: Névelő és Morfológia (nyelvészet) · Többet látni »

Mutató névmás

Az alaktanban a mutató névmás úgy utal egy bizonyos entitásra, hogy kifejezi annak térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát a beszélőhöz (olykor a közlés címzettjéhez is).

Új!!: Névelő és Mutató névmás · Többet látni »

Névmás

A névmás a hagyományos magyar leíró nyelvtan (és általában a hagyományos nyelvtan) egyik legvitathatóbb szófaji kategóriája, amelyet hagyományosan úgy határoznak meg, mint „valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szó”.

Új!!: Névelő és Névmás · Többet látni »

Névszó

A grammatikában a névszó több szófajt magába foglaló osztály, amely meghatározása azon alapul, hogy az e szófajokhoz tartozó szavak általában azonos inflexiós toldalékokat (ragokat és jeleket) vehetnek fel, és ezáltal ugyanolyan mondattani szerepük lehet.

Új!!: Névelő és Névszó · Többet látni »

Nem (nyelvészet)

A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.

Új!!: Névelő és Nem (nyelvészet) · Többet látni »

Nyelv

A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.

Új!!: Névelő és Nyelv · Többet látni »

Nyelvtan

A nyelvtan (latinul grammatica), vagy más néven általános nyelvészet, a nyelvészet egyik ága; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.

Új!!: Névelő és Nyelvtan · Többet látni »

Prozódia (egyértelműsítő lap)

* Prozódia: a verstanban a nyelv használatának azt a szabályrendszerét kutatja, hogy a szöveg hogyan alakul verssé, illetve mi módon válik ritmikus formákká.

Új!!: Névelő és Prozódia (egyértelműsítő lap) · Többet látni »

Részes eset

A részes vagy részeshatározói eset, latinul dativus (a dō, dăre ’adni’ igéből) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely a mondatban általában a részeshatározó szerepét tölti be.

Új!!: Névelő és Részes eset · Többet látni »

Regiszter (nyelvészet)

A regiszter annak a nyelvváltozatnak a neve a szociolingvisztikában, amely egy meghatározott témához, tárgyhoz vagy cselekvéshez kötődik.

Új!!: Névelő és Regiszter (nyelvészet) · Többet látni »

Román nyelv

A román nyelv (románul: limba română) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvekhez tartozik.

Új!!: Névelő és Román nyelv · Többet látni »

Simulószó

A simulószó – a szakirodalomban gyakran: klitikum – olyan, hangsúlytalan mondatelem (morféma), amely a kötött morfémák leggyakoribb, tipikus fajtájától, a toldalékoktól abban különbözik, hogy nem szigorúan meghatározott kategóriájú kifejezésekhez kapcsolódik.

Új!!: Névelő és Simulószó · Többet látni »

Spanyol nyelv

A spanyol vagy kasztíliai nyelv (spanyolul, illetve) a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.

Új!!: Névelő és Spanyol nyelv · Többet látni »

Szám (nyelvészet)

A nyelvtani szám a névszókra, névmásokra (bizonyos nyelvekben a névelőkre is), valamint az igékre vonatkozó morfológiai kategória, amely azt mutatja meg, hogy az általuk kifejezett jelentés egy (kettő, három, négy, esetleg néhány) vagy több dologra/személyre utal.

Új!!: Névelő és Szám (nyelvészet) · Többet látni »

Számnév

A szám egy absztrakt fogalom.

Új!!: Névelő és Számnév · Többet látni »

Szárd nyelv

Dialektusok Szardíniában A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek nyugati (déli) csoportjába tartozik.

Új!!: Névelő és Szárd nyelv · Többet látni »

Szófaj

A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe ezeket morfológiai szempontból előfordulásaik szokásos vagy lehetséges alakjuk alapján, szintaktikai szempontból az előbbihez kötött szokásos vagy lehetséges mondatbeli szerepük vagy ennek hiánya alapján, szemantikai szempontból pedig lexikális jelentésük típusa alapján sorolják be.

Új!!: Névelő és Szófaj · Többet látni »

Szókincs

Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.

Új!!: Névelő és Szókincs · Többet látni »

Szepesy Gyula

Szepesy Gyula (Dömsöd, 1913 – Budapest, 2001. január) magyar leíró nyelvész. Az ún. „tötö” nyelv vagy tötözés kifejezés egyik megalkotója.

Új!!: Névelő és Szepesy Gyula · Többet látni »

Szláv nyelvek

A szláv nyelvek a szláv népcsoportok egymással közeli kapcsolatban álló nyelvei.

Új!!: Névelő és Szláv nyelvek · Többet látni »

Tárgy (nyelvészet)

A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.

Új!!: Névelő és Tárgy (nyelvészet) · Többet látni »

Tárgyeset

A tárgyeset (latinul accusativus) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely a kit? vagy mit? kérdésre felelő viszonyt jelöli; vagyis azt a szót vagy szószerkezetet fejezi ki, amely mondatban a tárgy szerepét tölti be.

Új!!: Névelő és Tárgyeset · Többet látni »

Toldalék

A toldalék (affixum) jelentésváltoztató, -módosító vagy viszonyjelentést hordozó szórész, morféma.

Új!!: Névelő és Toldalék · Többet látni »

Viszonyszó

A viszonyszók a szófajok egyik nagy csoportját alkotják az alapszófajok és a mondatszók mellett, amelyekre az alábbiak jellemzőek.

Új!!: Névelő és Viszonyszó · Többet látni »

Átirányítja itt:

Artikulus, Végartikulus.

KimenőBeérkező
Hé! Mi vagyunk a Facebook-on most! »