Tartalomjegyzék
42 kapcsolatok: Adamikné Jászó Anna, Alany (nyelvészet), Alárendelés (nyelvészet), Érzelem, Dallam, Főmondat, Főnév, Francia nyelv, Frekvencia, Grammatika, Hangsúly (nyelvészet), Hangsúly (nyelvtan), Hangszín, Hangtan, Határozó, Jelző, Kérdés, Kötőszó, Közép-délszláv diarendszer, Közmondás, Kopula, Megnyilatkozás (nyelvészet), Mellékmondat, Mondat (nyelvészet), Mondattan, Nyelv, Nyelvészet, Pragmatika, Prozódia (nyelvészet), Rag, Szó, Szókincs, Szószerkezet, Szótag, Szupraszegmentális tényezők, Tárgy (nyelvészet), Tónus (nyelvészet), Tempó, Topik és predikátum, Vessző (írásjel), Zárójel, Zene.
Adamikné Jászó Anna
Adamikné Jászó Anna (Budapest, 1942. július 14. –) magyar nyelvész, professor emerita.
Megnézni Hanglejtés és Adamikné Jászó Anna
Alany (nyelvészet)
A hagyományos mondattanban az alany a tagolt mondat egyik fő része, az, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.
Megnézni Hanglejtés és Alany (nyelvészet)
Alárendelés (nyelvészet)
A grammatikában az alárendelés a mondattani viszonyok egyike.
Megnézni Hanglejtés és Alárendelés (nyelvészet)
Érzelem
Az érzelem olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk fontos változására adott reakcióként fogható fel, ami a további viselkedést meghatározza.
Megnézni Hanglejtés és Érzelem
Dallam
A dallam vagy melódia (gör. μελῳδία, melōidía, „énekel, kántál”) zenei hangok sorozata, amit a hallgató egyetlen egységként érzékel.
Megnézni Hanglejtés és Dallam
Főmondat
A hagyományos szintaxisban a főmondat fogalmának több értelmezése található különböző nyelvek grammatikáiban és különböző szerzőknél.
Megnézni Hanglejtés és Főmondat
Főnév
A hagyományos nyelvtanok szemléletében a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt fejez ki.
Megnézni Hanglejtés és Főnév
Francia nyelv
A francia nyelv (franciául la langue française vagy le français) az indoeurópai nyelvcsalád újlatin nyelvcsaládjának tagja, mégpedig ennek nyugati ágához tartozó galloromán csoportbeli oïl nyelvek egyike.
Megnézni Hanglejtés és Francia nyelv
Frekvencia
Különböző frekvenciájú szinuszhullámok; a lentebbiek magasabb frekvenciájúak A frekvencia egy periodikus jelenség (rezgés) „ismétlődési gyakoriságát” jelenti: egy esemény hányszor ismétlődik meg egységnyi idő alatt (idő alatti periódussűrűség).
Megnézni Hanglejtés és Frekvencia
Grammatika
#ÁTIRÁNYÍTÁS Nyelvtan.
Megnézni Hanglejtés és Grammatika
Hangsúly (nyelvészet)
A hangtan prozódiával foglalkozó ágában a hangsúly terminus a nyelv egyik szupraszegmentális tényezőjét nevezi meg.
Megnézni Hanglejtés és Hangsúly (nyelvészet)
Hangsúly (nyelvtan)
#ÁTIRÁNYÍTÁS Hangsúly (nyelvészet).
Megnézni Hanglejtés és Hangsúly (nyelvtan)
Hangszín
A hangszín a hangok egy meghatározott osztályának karakterisztikus jellemzője.
Megnézni Hanglejtés és Hangszín
Hangtan
A hangtan a nyelvészet azon szakterületeinek összefoglaló elnevezése, amelyek az emberi nyelv hangzó megjelenésének tanulmányozásával foglalkoznak.
Megnézni Hanglejtés és Hangtan
Határozó
A hagyományos nyelvtanban a határozó olyan mondatrész, mely szerkezeti alaptagjával alárendelő szószerkezetet alkot, és lehet.
Megnézni Hanglejtés és Határozó
Jelző
A mondattanban a jelző főnév, egyéb névszó (névmás, számnév stb.) vagy ilyen értelemben használt szó bővítménye, mely alaptagja fogalmi jelentését azzal pontosítja, hogy minőségét, mennyiségét, birtokosát stb.
Megnézni Hanglejtés és Jelző
Kérdés
Egy kérdés alapvető célja az információszerzés.
Megnézni Hanglejtés és Kérdés
Kötőszó
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.
Megnézni Hanglejtés és Kötőszó
Közép-délszláv diarendszer
A közép-délszláv diarendszer (horvátul srednjojužnoslavenski dijasistem/dijasustav, centralnojužnoslavenski dijasistem/dijasustav vagy centralni južnoslavenski dijasistem/dijasustav) Dalibor Brozović horvát nyelvész által javasolt elnevezés.
Megnézni Hanglejtés és Közép-délszláv diarendszer
Közmondás
Pieter Bruegel: Flamand közmondások c. festménye, 1559 A közmondás (lat.: proverbium) rövid, velős és gyakran használt kijelentés, amely alapigazságot vagy a gyakorlati szempontból észlelt igazság érvényesülését fejezi ki.
Megnézni Hanglejtés és Közmondás
Kopula
Az egyszerű mondat szintaxisában a kopula olyan nyelvi elem, amely az alanyt azzal a névszóval köti össze, amellyel együtt a mondat állítmányát képezi.
Megnézni Hanglejtés és Kopula
Megnyilatkozás (nyelvészet)
A megnyilatkozás terminus olyan beszédszegmensre vonatkozik, amelyről nem fogalmaztak meg hipotéziseket nyelvészeti elmélet szempontjából (ellentétben a mondattal, mely egyik vagy másik grammatikai elméletben kap meghatározást).
Megnézni Hanglejtés és Megnyilatkozás (nyelvészet)
Mellékmondat
A hagyományos mondattanban a „mellékmondat” vagy „alárendelt mondat” terminusok alárendelő összetett mondat olyan tagmondatát nevezik meg, amelynek nincs grammatikai autonómiája, elégtelen a jelentése és ugyanolyan funkciója van az összetett mondatban, mint a mondatrésznek a mondategységben.
Megnézni Hanglejtés és Mellékmondat
Mondat (nyelvészet)
A mondat olyan grammatikai fogalom, amelynek nincs kielégítő meghatározása, hanem csak különböző szempontokból megfogalmazott definíciókísérletek vannak.
Megnézni Hanglejtés és Mondat (nyelvészet)
Mondattan
#ÁTIRÁNYÍTÁS Szintaxis (nyelvészet).
Megnézni Hanglejtés és Mondattan
Nyelv
A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, egymástól elkülöníthető jelekből alkotott jelrendszer.
Megnézni Hanglejtés és Nyelv
Nyelvészet
Általánosságban a nyelvészet, latinosan grammatika az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág, és nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli.
Megnézni Hanglejtés és Nyelvészet
Pragmatika
A pragmatika a jelekkel és jelrendszerekkel foglalkozó koncentrált (több hagyományos ismeretterületet átfogó, illetve azok határain elhelyezkedő) tudomány, a szemiotika egyik ága, mely a jel és jelfelhasználó viszonyát, a jelek kommunikációs folyamatban való használatának kérdéseit vizsgálja.
Megnézni Hanglejtés és Pragmatika
Prozódia (nyelvészet)
A nyelvészetben a prozódia (vö. francia prosodie Bussmann 1998, 962. o.) terminus a hangtan azon ágát nevezi meg, amely a nyelv ún.
Megnézni Hanglejtés és Prozódia (nyelvészet)
Rag
Az alaktanban használt rag terminus olyan szuffixumtípust, azaz szótő vagy más szuffixum mögé helyezett toldalékot nevez meg, amely mögött már nem állhat más toldalék.
Megnézni Hanglejtés és Rag
Szó
A szó a nyelv egy jelentéssel bíró egysége, amely egy vagy több szorosan kapcsolódó morfémából áll.
Megnézni Hanglejtés és Szó
Szókincs
Legáltalánosabb meghatározása szerint a szókészlet egy adott nyelv szavainak az összessége.
Megnézni Hanglejtés és Szókincs
Szószerkezet
A szószerkezet (más néven szintagma) a nyelvi elemek egyik szintje.
Megnézni Hanglejtés és Szószerkezet
Szótag
A hangtanban a szótag a szó vagy a beszéd egy beszédhangból vagy beszédhangok sorozatából álló alapvető kiejtési egysége, melyet intuitív módon azonosítanak a beszélők, és nincs egységes nyelvészeti meghatározása.
Megnézni Hanglejtés és Szótag
Szupraszegmentális tényezők
A szupraszegmentális tényezők, más néven prozódiai elemek a hangzás színesítésére és a mondanivalónk értelmezésére szolgálnak.
Megnézni Hanglejtés és Szupraszegmentális tényezők
Tárgy (nyelvészet)
A hagyományos grammatikában a tárgy az a mondatrész, amely cselekvésfogalmat kifejező alaptag bővítményeként azt nevezi meg, akire vagy amire a cselekvés irányul, illetőleg ami a cselekvés eredményeképpen létrejön.
Megnézni Hanglejtés és Tárgy (nyelvészet)
Tónus (nyelvészet)
A kínai nyelv tónusai. Sorrendben: normál (ā), emelkedő (á), eső-emelkedő (ǎ), eső (à) A harmadik tónus alakja 1., 2. és 4. tónus előtt (másik 3. tónus előtt 2. tónusúnak hangzik) – ez egyben a szandhi példája is A tonalitás (más néven szóhanglejtés vagy zenei hangsúly) azt a sajátosságot jelenti, hogy egy-egy szótag kiejtésének hangmagassága, illetve annak változása jelentésmegkülönböztető szereppel bír.
Megnézni Hanglejtés és Tónus (nyelvészet)
Tempó
A tempó egy zenemű előadásmódjának egyik fontos tulajdonsága, a hangok ritmikus értékének abszolút időtartamaként is meghatározható.
Megnézni Hanglejtés és Tempó
Topik és predikátum
A nyelvészetben használt topik és predikátum terminusok az egyszerű mondat két részre való felosztására vonatkoznak.
Megnézni Hanglejtés és Topik és predikátum
Vessző (írásjel)
A vessző az írásjelek egyike, (a szóköz mellett) az elkülönítés legelterjedtebb eszköze.
Megnézni Hanglejtés és Vessző (írásjel)
Zárójel
A zárójel páros írásjel; elsősorban a kevésbé fontosnak tartott, illetve a főszövegtől más okból elkülönített, közbevetésszerű szövegrészek elkülönítésére szolgál.
Megnézni Hanglejtés és Zárójel
Zene
Zeneóra, görög vázakép Kotta A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő.
Megnézni Hanglejtés és Zene